Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)
XII. Egyházak és iskolák Alsóörsön a XVIII-XX. században (Borbás László-Lichtneckert András)
hető nyelven ad összefoglalást a gazdálkodás kérdéseiről, kiemelten foglalkozik a szőlészettel és a borászattal. Mórocza Dániel a legtekintélyesebb alsóörsi-felsőörsi kisnemesi családból származott, a pápai református főiskolán tanult és tanított, végül a jogászi hivatás mellett döntött. Hosszú ideig Batthyány Fülöp alkalmazásában állt mint uradalmi ügyvéd, majd a körmendi levéltár őre, végül a hercegi uradalmak kormányzója. 1837-ben nyugdíjazták, azután visszatért a szülőföldjére, ahol gazdálkodott és az egyházi, politikai és gazdasági élet egyik vezető személyiségének számított. Részt vett a megyei gazdasági egylet szervezésében, amelynek a megalakulásig az ideiglenes elnöke volt. A XIX. század első felének alsóörsi református egyházáról és iskolájáról az egyházlátogatási jegyzőkönyvek tartalmaznak értékes adatokat. 32 1814. november 23-án az iskoláról feljegyezték: „Az oskolában elég számosan voltak a' tanulók, de előmenetelt gyengét mutathattak, mert csak akkor tájban kezdtek feljárni." Az 1815. november 28-i vizitáció jegyzőkönyve szerint 1811-től 1831-ig az oskolamester Dankó János, aki Nagyvázsonyban született 1770-ben. Debrecenben tanult, ahonnan 1798-ban Nagybajomba ment preceptornak. 1802-től tótvázsonyi, 1809-től vilonyai, majd alsóörsi oskolamester. 1815-ben az eklézsiában békesség van. Mind a prédikátor, mind az oskolamester teljesítik kötelességeiket. A rector némely deákul tanulni akaró gyermekeket nem akar deákra tanítani. A faluban nincs bába. Meghagyták, hogy egy alkalmast válasszanak, ki hittel szolgáljon. 1818 decemberében az iskolát jó állapotban találták, nyáron is jártak, ha nem is sokan, az iskolába. 1819 decemberében „az oskola meglehetős állapotban vagyon, különös nagy gyermekek is járnak fel". Az 1821. november 21-én tartott vizitáció jegyzőkönyve szerint „Az oskolát szenvedhető állapotban találtuk. Némellyek panaszolkodván, hogy az oskolamester azon okból, hogy 2-3 gyermekkel nem vesződik, a' deák nyelvet nem taníttya. Kötelességévé tettük, hogy azt taníttani most mindjárt elkezdje és belőlle exámenkor speciment adjon. Az is panaszba tétetvén, hogy a' maga könynyebbségére nem promoveállya a jobb tanulókat, ez eránt is megintetett." 1823. október 16-án feljegyezték, hogy „az Új Énekes Könyv itt mind az oskolában, mind a' templomban énekeltetik. Az oskola meglehetős állapotban vagyon, a' tavasszon és nyáron által is jártak fel; innen az nyári exáment is szüret előtt megadták". 1824 novemberében mind a prédikátor, mind az oskolamester rendesen teljesítik kötelességeiket. „Az oskolában számos gyermekek vágynak és sokan dicséretesen feleltek. Őszi exámen is volt szüret előtt." 1826. november 13-án a vizitátor több panaszt feljegyzett. 1. Az eddigi szokás ellenére a prédikátor a keresztelő stólán kívül a beírásért a keresztanyáktól és keresztapáktól egy garast is kíván, amit az eklézsia nem fogad el. 2. Három esztendei ott lakta alatt többször tanácsolták neki a „házassági szentéletet", de
