Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

XII. Egyházak és iskolák Alsóörsön a XVIII-XX. században (Borbás László-Lichtneckert András)

tonfüredi interimális prédikátor. 1798-ban lett alsóörsi prédikátor. Meghalt 1823. október 29-én, eltemették október 31-én. Barcza György utóda Szilágyi Lázár János candidatus lett ideiglenesen, ezért gondoskodni kellett rendes prédikátorról. 1824. november 26-tól Csekő Péter a prédikátor, aki Köveskálán 1792-ben született. „Tanulását ott kezdte, Pápán a' cursust elvégezvén és a' grammatica classisban publikus preceptorsá­got is viselvén, 1817-ben rendeltetett Csajágra oskolarectornak, ahol 4 eszten­dőket eltöltvén, 1821-ben tótvázsonyi káplánságra hivatott, a' honnan három esztendő múlva a' múlt tavasszal rendeltetett ide rendes prédikátornak." Nagy Lajos 1925-ben Simontornyán született, gyermekként a szüleivel Deg­ré költözött. A pápai teológián végzett. Harmadéves korában Füreden volt ex­missióban. 1950-től Kaposszentbenedeken, Nagykanizsán, Fonyódon, Padra­gon, Somogyjádon, Veszprémben és Füreden szolgált, majd 1956-ban az alsó­örsi gyülekezet választotta lelkészének. 1956. május 10-én beiktatták és ettől kezdve a mai napig Alsóörs lelkésze. A református egyházközség gondokának (curator) naplója szerint az isko­lára 1788-tól kezdve tett kiadások az épület javításán kívül elsősorban krétára, táblára, vederre, kályhára történtek. Fizettek a Magyar Grammaticára 51 kraj­cárt, azonkívül a Zsoltárokra. A gyülekezet feladata az iskolai oktatás számára épületről gondoskodni. 1840. április 5-én az alsóörsi református eklézsia szer­ződést kötött Vischler János veszprémi kőművesmesterrel, hogy az általa csi­nált és az eklézsiánál hagyott terv és rajz szerint egy „új csinos és állandó bót­oskolát" fog építeni 200 váltóforintért és 2 akó borért. Hat évig magára vállalta a kőművesmunka javítását. 24 Az iskolafenntartó kötelessége gondoskodni a tanítói javadalomról, amely készpénzből és természetbeni javadalomból állt. A rektor készpénzbeli konven­ciója az 1810-es és 1820-as években rendszerint 20 forint. Ezenkívül hús, fagy­gyú, só is jár a konvenciójába. 1824-ben 15 font húsért és 15 font faggyúért 12 forintot, 1826-ban ugyanezekért 13 forintot fizetett neki a gondnok. Gondos­kodtak a tűzifájáról, rendszeresen elvégezték a javításokat a rektori házon, sar­25 júját lekaszálták, kifizették a rektor családtagjainak temetési költségeit. A református zsinatok már a XVII. században foglalkoztak az oskolameste­rek kötelességeivel. Az 1612. évi köveskúti zsinat 36. kánonja szól az iskolata­nítókról, akik engedelmességgel tartoznak a lelkipásztoraik iránt. Kötelességei­ket tartoznak szorgalmasan és hűségesen végezni úgy az iskolában, mint a templomban. Felsorolja azokat a vétségeket, amelyek miatt a tanítókat a hivata­lukból el kell távolítani: „Azokat, akik a pajkos paraszt ifjúsággal együtt isz­nak, pajkos dalokban gyönyörködnek, hanyagok, mértéken túl szigorúak, az is­kolán kívül igaz ok és becsületes czél nélkül gyakran kóborolnak, részegesek, hivatalukat illetlen tánczolással lealacsonyítják, rágalmazók, engedetlenek, pa-

Next

/
Oldalképek
Tartalom