Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

XI. A termelőszövetkezet működése és a település fejlődése a szocialista rendszerben (Lichtneckert András)

8. kép. Endrődi úti társasházak (Fotó: Zórád Ferenc) Alsóörs lakosságának száma a X1X/XX. század fordulója körül növekedésnek indult, és 1949-ig folyamatosan emelkedett. 1910-ben 585, 1920-ban 592, 1930-ban 657, 1941-ben 802, 1949-ben 976 fő volt. Káptalanfüred elcsatolása után kisebb mértékben csőként, 1960-ban 937, 1970-ben 942, 1980-ban 958 fő. A lakóházak száma 1890 előtt 130-140 körül alakult, 1910-ben 179-re, 1941ben 350-re emelkedett, majd csökkent, 1949-ben 330-ra, 1960-ban 310-re, 1970-ben 291-re, és 1980-ban is csak 297 volt. A helyi lakosság jelentős része az 1960-as évek második felétől kezdve önerőből, hitelből kalákában új házat épített, és kiköltözött az ófaluból. A régi lakóházak megvásárlására ma már idegenek is jelentkeznek, felújítják a nádtetős házakat, beköltöznek az ófaluba. A fent ismertetett statisztikai adatok az állandó lakosságra és a lakóházakra vonatkoznak, és természetesen nem fejezik ki azt, hogy Alsóörsön mint Balaton-parti üdülő- és fürdőhelyen tartózkodó lakosság száma az 1980-as években a nyári szezonban megtízszereződött, és a község határában az 1980-as évekre kinőtt egy, az ófalunál is több lakóházból, üdülőből, nyaralóból álló településrész. A szocialista rendszer az állampolgároknak lehetővé tette egy lakás és egy nyaraló megszerzését, ennek következtében a Balaton-parti településeken az építési telkek iránt tömeges igény jelentkezett. Alsóörsön az építkezések ütemére jellemző, hogy 1976-ban a kiadott építési engedélyek száma 48, az év végén a község területén a tanácsi adatok szerint 335 lakóház és 465 üdülőház