Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

XI. A termelőszövetkezet működése és a település fejlődése a szocialista rendszerben (Lichtneckert András)

ben, volt pénzük, nem akarták, hogy gyengüljön a szövetkezet. A lovasi és az alsóörsi nép között még régi ellentét lappangott, a kocsmákban is állandóan verekedtek. Az egyesülés azért megtörtént, de évekbe tellett, míg rendet teremtettünk."

24 Az egyesülés után az új tsz elnöke Bácsi Gyula lett. A szakmai munkát Nemes Miklós agronómus irányította. Minden faluban szerveztek egy üzemegységet, melynek vezetője Alsóörsön Horváth Géza, Paloznakon Őri Sándor, Lovason Bácsi Károly lett. A főkönyvelői teendőket Sándor József látta el. A szövetkezet területe ekkor 657 hektárra növekedett, a tagság száma pedig 265re emelkedett. A terület lényegében változatlan maradt a nemesvámosi tsz-szel való egyesülésig, de a tagság létszáma mintegy százzal csökkent. 5 1961 júniusában a brigádvezetői beszámoló szerint a tsz közös szőlőiből 12-13 hold hiányosan van munkálva. 13 tag egyáltalán nem végez munkát. A kukoricavetésben kézi és lókapálás folyik, a répaterületet felosztották tagokra, a lucernakaszálást 100%-ban elvégezték. Gyümölcsszedésben elmaradás van. 100 holdat kombájnnal fognak learatni, 32 holdon csak kézzel lehet aratni. „A tagoknak az a része, aki rendszeresen dolgozik, az mind becsületes, jó munkát végez és bizony némelyik erőn felül. Például a fogatosok: Gaál Gyula, ifj. Farkas Zoltán, Horváth Gyula, gyalogosok: Decsi Károly, Somogyi Imre és a 78 éves Vörös Gábor, az asszonyoknál özv. Füst Lajosné, Szálai Ferencné, Somogyi Sándorné és még sokat mondhatnék, akik minden nap a közösben szorgalmaskodnak, ellenben a teljesen visszahúzódó 12-13 tag helyett ők sem tudnak eleget tenni, dolgozni.

26 1961-ben 30,52 Ft volt a munkaegység. Természetben 1 munkaegységre 2 kg búzát, 0,5 kg árpát, 100 munkaegységre 4 liter pálinkát, 13,5 liter bort, 25 kg burgonyát kaptak a tagok. A bortermés 70%-át az állam felé értékesítették. Az italméréseket bor hiányában be kellett zárni, háztáji borokat ekkor nem volt szabad kimérni. Ebben az esztendőben nagy vitát váltott ki a háztáji ügye. A lovasi tsz-tagok csak 400 D-öl, az alsóörsiek 600 n-öl háztáji szőlővel rendelkeztek. Sok vita után az alsóörsiek álláspontja győzött, így tulajdonképpen a lovasiaknak is ők vívták ki a nagyobb háztáji szőlőterületet. A helyi adottságoknak leginkább a szőlőtermesztés felelt meg, de a tsz kevés és szétszórt szőlővel indult. A tagság a háztájira koncentrált, amelyet a saját szőlőből vettek ki. Az alsóörsi Balaton tsz önállósága idején egy közös szüret volt, amihez összeszedtek pár hordót, eszközt. A bort a Mihálkovics-féle pincébe rakták, majd eladták a Borforgalmi Vállalatnak. A lovasi tsz-szel való egyesülés után a Stefanovszki-Pálffy-féle pincében folytatták a borászatot. A szőlőtelepítések 110x110 cm-es sor- és tőtávolsággal kezdődtek, és 180, 240, 350 cm-es sortávolsággal folytatódtak. Négy hold szőlőt telepítettek a Suhatagban 110x110 cm sor- és tőtávolsággal. Észak-déli irányban jelölték ki a sorokat, de az idősebb tagok ragaszkodtak a nyugat-keleti irányhoz, mert az