Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

X. Alsóörs a Rákosi-rendszer idején (Lichtneckert András)

adtak a felajánlott földek visszaigénylésére, de a visszaigényelt és visszaadott földek mennyisége jelentéktelen volt. Az ingatlanfelajánlásokkal elsősorban a földtulajdonosoknak és a parasztságnak a kuláksorsba kényszerített és adóztatással, beszolgáltatással, elszámoltatással gyötört tagjait vették célba. A rendeletek szerint kulák az, akinek 1. a tulajdonában, bérletében, haszonbérletében lévő földterület - a kertet, gyümölcsöst négyszeres, a szőlőt ötszörös területtel számítva - 25 kat. holdat vagy kataszteri tiszta jövedelme a 350 aranykoronát eléri vagy meghaladja; 2. cséplőgépe, elemi vagy géperővel hajtott munkagéppel rendelkező ipari üzeme (malom stb.) volt vagy van, továbbá aki kereskedést vagy vendéglátóipart folytatott vagy folytat, amennyiben a gazdaságához tartozó mezőgazdasági művelési területének kataszteri tiszta jövedelme a 100 aranykoronát eléri vagy meghaladja; 3. az 1949. évben mezőgazdasági fejlesztési járulék fizetésére volt kötelezve. A rendeletek szerint ki lehetett hagyni a kuláklistáról azokat, akiknek 25 kat. holdat meghaladó földterületük volt, de nem folytattak „kizsákmányoló" tevékenységet. Az alsóörsiek közül ennek a rendelkezésnek a betartása esetén 2 8 senkit sem lehetett volna felvenni a kuláklistára. Korabeli szóhasználattal élve, csak „dolgozó parasztok" voltak Alsóörsön, ennek ellenére a hatóságok három családot mégis felvettek a kuláklistára. Az 1953-ig érvényes rendeletek szerint a szőlőt ötszörös szorzóval kellett figyelembe venni a besorolásnál, ráadásul nem a tényleges tulajdont vették figyelembe a minősítésnél. Alsóörsön a kulákkérdés kezelése világosan mutatta a rendszer igazságtalanságát. A földtulajdonosok közül három családot tettek kuláklistára. Hamarosan kiderült, hogy egyikőjük, özv. Vörösmarty Lajosné azért került fel a listára, mert korábban tévesen mezőgazdaság-fejlesztési járulékot vetettek ki rá. Nem volt 25 holdja vagy 350 aranykorona tiszta jövedelmű földje. Ügyét csak hosszú idő alatt tudták tisztázni. Nem sikerült ezt megtenni id. Bognár István és id. Zsebők Zsigmond ügyében. A falu vezetősége megpróbálta mentesíteni őket a kuláksors gyötrelmeitől. 1952 februárjában a V. B. határozatban kimondta, hogy id. Bognár István és id. Zsebők Zsigmond nem kulákok. 1952. augusztus 5-én a V. B. rendkívüli ülést tartott a kulákok besorolása miatt. Az ülésen a vb-titkár kijelentette, hogy a határozat téves volt, s a nevezettek kulákok, nem lehet őket a dolgozó parasztok közé sorolni. Szíjjártó József elnökhelyettes bejelentette, hogy a határozat azért született, mivel a nevezettek földingatlanjai rossz állapotúak, kövesek, alig ütik meg a középparaszti mértéket. Hasonló módon nyilatkozott Gárdonyi István MDP-titkár és a mentesítés mellett volt Dómján Lajos is. Miután a vbtitkár kijelentette, hogy ez nem ok a mentesítésre, nem vették le őket a kulák2 9 listáról. A határozat megértéséhez tudni kell, hogy a Balatonfüredi Járási Tanács V. B. 1952. augusztus 6-án Vízkelety László alsóörsi vb-titkárt állásából