Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

VII. Alsóörs az osztrák-magyar monarchia idején (Lichtneckert András)

járok; otthon vagyok. Sokszor szeretném szétdarabolni magamat, hogy mindenütt legyek egyszerre. így is megteszem azt, hogy némelykor egy nap leforgása közben öt-hat helyen lakom. S bármerre járok: az emberek szíveiben mindenütt visszatükröződik az éj nyájassága, a föld jósága, - mindenütt az az idylli nyugalom és szeretet, mely elbájol, anélkül, hogy egyebet tenne, mint megosztja magát. Ha meghalok: itt temettetem el magamat, arccal a víz felé fordulva, hogy az ítéletnapi ébredéskor tekintetem legelsőben is e vidéket lássa s szívem azokat ölelhesse leghamarább, kiktől legnehezebben vett végső bücsát. " A végső kívánság nem teljesült, de Alsóörs népe nem feledkezett meg Endrődiről. 1929. augusztus 15-én a Balatoni Szövetség a költő villájának kapufélfájára Endrődi-plakettet helyezett el, Csiszár Gyula szobrászművész alkotását. 1957 óta a nevét viseli az általános iskola és a falut a fürdőteleppel összekötő út. A tanyát elbontották. Endrödi szavait kölcsönözve, akiknek ehhez volt szíve, aligha láttak többet a vidék szépségeiben, mint egy tíz mérföldre terjedő vízpocsolyát. Eötvös Károly Alsóörs vidékéről Eötvös Károly rokonságán keresztül kötődött Balatonfüredhez és Alsóörshöz, a zalai nemességhez. A balatoni utazás vége című útirajzában megemlíti, hogy A nagy per című regényének harmadik kötetét a lovasi hegyen, Mórocza Kálmán hajlékjánál vagyis pincéjénél írta: „Mit érnek, mit nem érnek irodalmi dolgaim: efölött nem töröm fejem, határoz efölött nemzedékem. De ha érnek valamit, följegyzem, hogy ezek egy részét a lovasi hegyen alkottam meg. Legbecsesebb munkámnak »A nagy per« című könyvemet tartom, - ennek harmadik kötete egészen ott készült." Eötvös ismerte Mórocza Kálmán apját, az Alsóörsön is birtokos, de Felsőörsön lakó Mórocza Dánielt, a felsőörsi prépostság történetének kutatóját, aki megismertette a felsőörsi Miske-palota múltjával, megmutatta neki Szegedy Róza búsuló helyét. Eötvös iskolatársa és pályatársa volt Mórocza Kálmán: „együtt jártuk a pápai kollégiumot, együtt jogászkodtunk, együtt patvaristáskodtunk Veszprémben, együtt akartunk belekeveredni az Almássy-féle összeesküvésbe, egyidőben viseltük a vármegye tisztét, ő a magáéban, én az enyémben". Mórocza Kálmán a becsületes, egyenes bíró, a régi, jó erkölcsök megtestesítője Eötvös írásában: „Olyan bíró volt járásában, amilyent én tartok tökéletes bírónak. Le is apadt pőréinek száma hathétszázról esztendőnkint hetven-nyolcvanra. Igaz ember, hamis ember egyaránt tudta előre, mi lesz az ítélet, hát nem pörösködtek előtte hiába, csak amikor az ostoba törvények miatt kikerülhetetlen volt." Amikor ezeket a régi, jó erkölcsöket dicséri Eötvös, nem szabad azt gondolnunk, hogy ennyire naivan látta vol-