Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

VII. Alsóörs az osztrák-magyar monarchia idején (Lichtneckert András)

kosságnál a községi elöljáróság, ott pedig, ahol a birtokosság törvényszerűen szervezkedett, a birtokossági tanács kötelessége, nevezetesen a községi elöljáróság (a birtokossági tanács) minden tavasszal köteles a határvonalakat és jeleket megvizsgálni s amennyiben foglalást vagy határjelsértést lát fennforogni, köteles a helyreállítás és az esetleg szükséges megtorlás iránt az illetékes hatóságnál a törvényes lépéseket megtenni. 3. §. A legeltetési jogosultságok megállapítása végett a birtokossági tanács köteles a legelőbirtokosok névjegyzékét a legelőben való birtokarány kitüntetése mellett összeállítani, minden év január l-ig kiigazítani s 15 napon át közzétenni azzal, hogy az esetleges felszólalások felett a hiteles névjegyzéket megállapító vagy kiigazító legközelebbi birtokossági közgyűlés határoz. Akik a közgyűlés határozata által magukat jogaikban sértve érzik, az 1894. évi XII. tc. 6. §-a szerint legeltetési joguk ideiglenes megállapítása iránt a jogosultság bírói úton való rendezéséig a járási főszolgabíróhoz fordulhatnak. 4. §. Minthogy a közös erdő- és legelőilletőségben a jogosultak arányrésze ezideig sem volt megállapítható, így a birtokossági tanács a közlegelőben a legeltetési jogot sem tudja megállapítani, miért is minden jogosult birtokos tetszés szerinti számban bocsáthat saját számosjószágot és apróbarmot a legelőre. 5. §. Hogy egy-egy kihajtott számosállat után a jogosultak legeltetési díj címén (pásztorbér, legelőápolás, adó, esetleg a legelőt terhelő kölcsön törlesztése s a többi közös kiadások fedezése céljából) mily összeget tartoznak fizetni, azt a birtokossági tanács határozza meg. 6. §. Az egész közlegelőre túlterhelés megakadályozása céljából legfeljebb csak összesen 350 darab számosmarha hajtható ki. Ha túlterhelés mutatkoznék, az 1894. évi XII. tc. végrehajtása tárgyában kiadott 48000/1894. számú rendelet 23. §-a által előírt eljárás alkalmazandó. 7. §. Minthogy a közlegelőben jogosultak arányrésze nincsen megállapítva, s mert a közlegelő sem nem elég nagy, sem pedig nem oly dús ahhoz, hogy a jogosult birtokosok állatain kívül - mások állatai is kellő táplálékot találnának - így a közlegelőben jogosultsággal nem bíróknak a legeltetés nem engedélyeztetik. 8. §. Idegen községbeli lakosok lábasjószágai a legelőre nem vehetők fel. 9. §. Minden jogosult köteles a legeltetési időszak kezdete előtt legkésőbb március hó l-ig a birtokossági tanácsnak bejelenteni, hogy mennyi állatot fog a legelőre bocsátani. Azok a jogosultak, akik a jogosultságukat maguk kihasználni nem tudják, vagyis a közlegelőre saját jószágaikat nem hajtják, jogosultságukat, minthogy az rendezve nincsen, bérbe nem adhatják s kárpótlásra sem tarthatnak igényt. 10. §. Legeltetési díjak nem fizettetnek.