Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

VII. Alsóörs az osztrák-magyar monarchia idején (Lichtneckert András)

a szerződést azzal, hogy köteles volt a kazánt berakatni. 1879-ben is vele szerződtek 6 osztrák forintért. Amelyik birtokos magát nála jelentette, annak kö70 teles volt a törkölyét kifőzni. A közbirtokosság 1853. február 11-én olyan rendszert vezetett be az erdő és a nádas használatára, amely a tagokat négy osztályba sorolta a beltelkeik és az összes birtokuk alapján. Ezt követően zendülés történt az alsóörsi erdőn. Nem maradtak fenn olyan iratok, amelyekből meg lehetne tudni azt, hogy a zendülésnek milyen következményei voltak. Az arányrészek kérdése azonban nem rendeződött el megnyugtató módon. Erre kell következtetni abból, hogy 1908ban a birtoklási arányrészekről hozott döntésnél mindkét tábor a régi gyakorlat folytatására szavazott, csak éppen az egyik tábor 1842-től, a másik tábor 1853tól eredeztette azt. Az ellentmondás abban is kifejeződött, hogy az erdőbirtokosságban a szavazatokat rögtön a házak száma szerint állapították meg, ezzel szemben pl. az italmérési jog megváltása a beltelkek arányában történt. Az italmérési jog megváltásáért járó kártalanítást nem fizették ki rögtön a közbirtokosság tagjainak, mert a tulajdonjog és a részesedési arány megállapítása a bíróság feladata volt az 1888. évi 36. tc. 12., illetve 21. §-ának megfelelően. A veszprémi kir. törvényszék 8362/1890. sz. ítélete szerint az 1890. október 7-én megtartott tárgyaláson a felek között egyezség jött létre, amely szerint a kártalanítási összegből az egyes jogosultak illetőségeit kiszámították. Az indoklás szerint a tárgyaláson a megjelent felek azért fogadták el azt, hogy a közbirtokosság tagjai között a közösek felosztására nézve az aránykulcsot az egyes közbirtokosok beltelkei négyszögölek szerinti kiterjedésben képezik, mert ezzel ellenkező állítást senki sem tett, s mivel „a megjelent felek azt adták elő, hogy a közbirtokosság közgyűlésén a kártalanítási összegnek a gyakorlatban levő aránykulcs szerinti felosztását közértelemmel tették". így az 1853. február 11-én megállapított négy osztály helyett a beltelkek területe arányában fizették ki a kártalanítást. Miután az ítélet 1891-ben jogerőre emelkedett, Hetesy Károly közbirtokossági gazda és Tóth István közbirtokos felvehette a kártalanítási összeget, amit ' 71 az aránykulcs alkalmazásával felosztottak a közbirtokossági tagok között. A 96 tag között a kártalanítási összegnek az elosztása tükrözi a közbirtokosságon belüli viszonyokat. A számbeli kisebbségben levőknek a beltelkek szerinti, a közbirtokosok túlnyomó többségének ellenben a házak száma szerinti aránykulcs alkalmazása állt az érdekében a közbirtokossági javak használatánál. Az italmérési jog megváltásáért kapott kártalanítás összege szerint a közbirtokossági tagok az alábbi módon csoportosíthatók: 200 forint felett 1 fő (Tóth István); 50 és 100 forint között 6 fő (Korpády István, Tóth Péter, Fábián Sándorné, Sebők Soma, Horváth Gáborné, Mórocza Péter);