Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

VI. A polgári átalakulás kezdetei (Lichtneckert András)

kezdve erdejük gondját a nemesek és agilisek viselték, ők fogadtak erdőőrt, ők határozták meg a vágások helyét és nagyságát, ők osztották ki a vágásbeli fát nyilasonként. 1808-ban még nem volt meg az arányosságról szóló 1836. évi 12. tc., ezért akkor úgy állapodtak meg az aránykulcsban, hogy minden nemes, agilis, jobbágy és zsellér hat-hat szekér fát kap évenként a vágásból. De hamarosan a jobbágyok a zselléreknél, a nagyobb birtokú nemes a kisebb birtokúnál többet kapott az erdőinspektortól, tehát a gyakorlatban nem alkalmazták az egyenlő elosztás elvét. Ez ellen senki sem tett panaszt. „Mivel azonban újabb időkben, s főleg a közbejött forradalom olta a kissebb birtokosok közül némellyek egyenlőségi eszmékkel telve a birtok alapján tett megkülönböztetést neheztelik, s majd minden faosztáskor zúgolódni és mocskolódni szoknak annyira, hogy a nyilasok kiosztásába megbízottak már-már foglalkozni sem akarnak, és mivel a megkülönböztetésnek bizonyos sinor mértéke kiszabva nem lévén, a kiosztok egyéni nézeteiktől s úgyszólván önkényétől függött leginkább, hogy ki mennyi fát kapjon", ezért az elöljáróság elhatározta, hogy élve a gyakorlaton alapult eddigi jogával, ideiglenesen megállapítja az aránykulcsot, amelynek alapja a földkönyv a tulajdonosok változásának figyelembevételével. Megállapították, hogy az arányossági törvény a régi és a telek utáni tartozmányokkal ellátott belső telkeket - megkülönböztetve a külső telkekből alakított házhelyektől - rendeli aránykulcsul. Ahol a házhelyek minősége kétséges, ott a külső és belső összes birtok alapján határozandó meg az aránykulcs. „Minthogy helységünkben a régi udvartelkek birtokosai annyira megszaporodtak, hogy többen közülök kényszerültek külső telkekre épülni, fenntartva az udvartelkeket illető közösségekbeni részesülést, mások pedig minden bebizonyítható fenntartás nélkül, sőt nem a birtokos családokból származott egyének is külső telkekre házakat építettek, de olyan házhelyek is vágynak, melylyekről kétséges, vallyon belső vagy külső telkek voltak-e eredetiképpen, - illy állásában a dolgoknak az öszves belső és külső birtok mennyisége szolgálhatván aránykulcsul: ezekhez képest az elöljáróság azon elvet tűzte ki eljárásában vezérül, hogy főképpen a régi kétségtelen belső telkeket, de mellette az öszves birtok mennyiségét is vegye tekintetbe, s ennél fogva az olly birtokosokat, kiknek mind igazi belső telkeik nagyobbak, mind öszves birtokaik szembetűnőképpen többek, első osztályba helyezte, továbbá az ollyanokat, kiknek vagy belső, vagy öszves birtokuk az első osztálybeliekkel nem mérkőzhetnek ugyan, de mégis egyik vagy másik tekintetben azokhoz közelebb állnak, a második osztályba tette, a kissebb birtokúakat a harmadik osztályba sorozta, a negyedik osztályba végre az olly parányi belső telekkel bírókat számította, kik külsőséget vagy éppen nem, vagy figyelmet sem érdemlő mennyiségben bírnak, valamint azokat is, kik mivel nyilván külső telkekre települtek, tehát a közös ha-