Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

Jegyzetek 1. Vp. lt. Conscriptio animarum, Alsóörs, 1757. 2. DREG Y Veszprémi egyházmegye iratai. Egyházlátogatási jegyzőkönyvek, 1814-1831. 3. OL Regnicolaris levéltár. Archívum regni. Országos összeírások 1715. Lad. HH. No. 6. Comitatus Szaladiensis. (VEML Mikrofilmtár 59. tek.) 4. OL Regnicolaris levéltár. Archívum regni. Országos összeírások 1720. Lad. KK. No. 8. Comitatus Szaladiensis. (VEML Mikrofilmtár 61. tek.) 5. ZML Úrbéri iratok. Alsóörs. Novem puncta 1767. 6. ZML Úrbéri iratok. Alsóörs. Novem puncta 1780. 7. OL Regnicolaris levéltár. Conscriptio regnicolaris art. VII. 1827. ordináta. Comitatus Szaladiensis 1828. (OL Mikrofilmtár) és ZML Conscriptio regnicolaris 1828. az 1830. évi kiegészítéssel. 8. Varga János: A földközösség megerősödése és bomlása a 18. században. In: Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon 1711-1790. Szerk. Spira György. Bp. 1952. 8-12. - Vk. m. lt. Alsóörs 1753. - ZML Úrbéri iratok. Alsóörs. Novem puncta 1767, 1780. 9. VEML Az Alsóörsi Nemesi Közbirtokosság jkv., A32-33. 10. Az itt felhasznált iratok értelmezést nyertek az Alsóörshöz közeli Paloznak esetében: Veress D. Csaba: Paloznak története. Veszprém, 1993. 77-78. A szerző értelmezése szerint: „Az 1720. évi országos összeírás szerint Paloznak megművelt szántóföldi területe összesen 31 és fél pozsonyi mérő alá való terület volt. Föld ekkor még bőven volt. Mindenki annyi földet művelt meg magának, amennyi tehetségüknek megfelelt...', azaz volt-e igásállatuk, avagy volte mód annak kölcsönzésére (más kézi munka elvégzése fejében!). A középkorban még általánosan használt földközösségi rendszer ezen a vidéken a XVIII. század elejére teljesen eltűnt. A viszonylag szűk határ és véges földterületek miatt át kellett térniük az örökszántó rendszerre, és ennek megfelelően a kétnyomásos módszerre. Az utolsó felosztás szerinti állapot rögződött, s ez a helyzet vált a későbbi telekrészek alapjává. Kivételt képeztek a legelők és az erdők - melyek a XIX. század közepén is a faluközösségek kezén voltak, mint közbirtokossági földek. Közös használatban volt a balaton-parti nádvágás, illetve a balatoni halászat. A fogott halakból szabadon adhattak ajándékot földesuruknak, a káptalannak. Ez a hagyományos helyzet hozzávetőlegesen az 1730-as évekig háborítatlanul megmaradt, illetve az 17501760-as évekre véglegesen eltűnt." Az értelmezés nézetem szerint zavaros és a forrásoknak is ellentmondó. A falutörténet szempontjából igen fontos részleteit az alábbi jegyzetekben fogjuk tárgyalni. 11. A föld szűkösségéről beszélnek, ezért nem tudni, hogy mi alapján vonja le ebből teljesen ellentétes következtetését Veress D. i. m. 77-78. „Föld ekkor még bőven volt. Mindenki annyi földet művelt meg magának, amennyi tehetségüknek megfelelt...', azaz volt-e igásállatuk, vagy volt-e mód annak kölcsönzésére (más kézi munka elvégzése fejében!)." Értelmezésének első része a szabadfoglalás rendszerére emlékeztet, amit azután összekever a fakultás szerinti osztásos földközösséggel. 12. A földközösség XVIII. század elején bekövetkezett eltűnése (sic) után hozza létre a Balaton-felvidéken az örökszántó rendszert és az annak megfelelő (?) két nyomásos rendszert Veress D. i. m. 78. „A középkorban még általánosan használt földközösségi rendszer ezen a vidé-