Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

szőlőbirtokosok azon csoportjának az érdekei, akik nemesi jogú szőlőket bírtak vagy néhány szőlő földesurának is mondhatták magukat. 1756. április 2-án az artikulusok felolvasása után megválasztották a hegység elöljáróit: nemes Mórocza Ferencet főhegymesterré vagy hegybíróvá, nemes Esztergomy Andrást a hegység jegyzőjévé vagy nótáriusává választották, s melléjük 12 hegyesküdtet és 4 hegymestert állítottak. A megválasztott tisztségviselők a jegyzőkönyvben olvasható esküszöveget elmondva felesküdtek a hivatalukra.

325 A jegyző vagy nótárius megválasztásával megkezdődött a hegység jegyzőkönyvének a vezetése, amely 1803-ig rendszertelenül és emiatt nagyon hiányosan, 1803-tól kisebb hiányokkal, de rendszeresen és folyamatosan történt. A tisztújító közgyűlés vagy tisztújító szék után nem sokkal, 1756. április 4én és 5-én gyepűjárást tartottak, amelynek a részletes leírása megtalálható a jegyzőkönyvben. A gyepűs gazdákat arra kötelezték, hogy maguk vagy a melléjük segítségül rendelt szőlősgazda segítségével tegyék rendbe a gyepűjüket. A nevüket feljegyezték a jegyzőkönyvbe, ami a későbbi gyepűjárások alkalmával az ellenőrzésnek és a gyepű rossz karban való tartása miatti károk esetén a felelősség megállapításának az alapja lett. A gyepű a szőlőhegy természetes vagy mesterségesen kialakított kerítése, amelyet elsősorban azért építettek, hogy a szőlőültetvényeket a többi művelési ágtól elválasszák, az idegeneknek és az állatoknak a szőlőhegyre való bejárását és kártételét megakadályozzák. A gyepű jelölte a szőlőhegy határát, amelyen belül a hegytörvény és a szőlőhegyi önkormányzat hatalma érvényesült. A gyepűt a rendeltetésének megfelelően kellett elkészíteni, s rajta a közlekedés számára kapukat, ajtókat hagyni. A faluból a szőlőhegyre és a szőlőhegyről a vízre vezető közlekedés számára 1756ban kilenc helyen állítottak kapukat és ajtókat. Egy kaput a közönséges satóúton, egy kis kaput vízhordás céljára a Tallián urak gyepűjén, egy kaput Csóka János és Guath János szőleje közötti lejáró satóúton, egy kis ajtót egy Csapó nevű birtokos és Kovács Gergely szőleje között a „vízre szükséges sató-úton", egy-egy kaput a „fenyős útnál lévő satóúton alul és felül", egyet a Hetesyek gyepűjén, egyet a „régi útban" a Móroczák szőlejénél állítottak, továbbá Tóthy András is hozott a társával egy kapuhoz egy-egy kapubálványt, végül a „felsőmáli satóúthoz" Balogh János hozott egy kapufát, a kaput pedig a szomszédok megcsinálták.

326 A hegység önkormányzatának feje a hegybíró, aki a hivatalában a döntéseket nem egyedül, hanem a hegy esküdtjeivel közösen hozta. A hegységi önkormányzat testületként működött, amivel maguk a szőlőbirtokosok is tisztában voltak. A hegybíró egyedül, az esküdtek nélkül nem hozhatott ítéletet. 1801-ben Németh György veszprémi szőlőbirtokos a szőlőszomszédja, Barcza György prédikátor ellen több vétséget elkövetett, s a hegy gyűlésen sem jelent