Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

könyve szerint gyakran büntettek olyan személyt, aki az erdőről buj táskarónak valót lopott. Az alsóörsi falu szőlejére fennmaradt feljegyzések szerint a szőlőket nem fedték télre, emiatt tavasszal metszéskor csak pirkálást végeztek. Az áprilisi parragkapálás után kétszer kapálták a szőlőt májusban és júniusban, a második kapálás már a bekapálást jelentette, mivel ezután több kapálást az év hátralévő részében nem végeztek, legfeljebb gyomlálást. Az igényesebb birtokosok szőleiben a gyomlálás helyett a harmadik kapálást, a hármai lást is elvégezhették, és náluk jelenik meg először külön munkaként a szőlők télre való fedése is. A falu szőlejét zsúppal kötözték.

315 A termesztett szőlőfajtákról ennek a kornak az alsóörsi forrásai jóformán semmit sem mondanak. A XIX. század közepéről való források kiemelik az itteni szőlőművelésben a Bajor vagy Gohér és a Fehér szőlő (clementea alba), kisebb mértékben a Juhfarkú, Szigeti (Furmint), Bákor szerepét. A Bajor kulcsszerepet játszott a szőlőtermesztésben a XIX. század közepéig, amikor a szőlészek ifjabb nemzedéke irtani kezdte ezt a szőlőfajtát.

316 A XVIII. században a Balaton-felvidékre és Alsóörsre vonatkozó írott forrásokban előfordul a bajor szüret kifejezés. Ennek a magyarázatát 1760-ból Vörösberényből ismerjük, ahol az öregszürettel szembeállítva használták ezt a kifejezést. Emiatt a bajor szüret az előszüretet jelentette.

317 Természetesen ilyenkor más fajtának is lehetett előszürete, de túlnyomóan ezt a korai érésű fajtát szedték, amelynek a mustja, a bajor must nem esett dézsma alá, hanem annak a dézsmáját is az öregszüretkor szedett szőlő terméséből vették ki.

318 A Bajor csemegeszőlőnek számított, amit a földesúr engedélye nélkül a piacokra hordtak eladni a Balaton-felvidékiek. Az urbáriumokban feljegyzett és a jobbágyok által a földesúrnak ajándékképpen adott gyümölcs is részben a korai érésű Bajort jelentette. Ismerték a puttonyt, de a szőlő behordására elsősorban csöbröt használtak, szüretkor rendszeresen csöbörhordóknak fizettek. A szőlőhegy jegyzőkönyvéből tapasztalható, hogy az alsóörsiek is használtak szőlőpréseket, ugyanakkor a leszedett és csöbrökben behordott szőlőt lábbal taposták ki. Az így nyert mus319 tot tekintették tiszta mustnak, amelyből a földesúr elfogadta a dézsmát. Ez nem csak a középkorban és a török korban volt így, hanem a XVIII. században is. A veszprémi káptalan 1715. szeptember 11-én kiadott egy statútumot, amellyel a Balaton-felvidéki szőlőhegyeken a bordézsmálás körüli rendetlenségeket akarta megszüntetni. „Minthogy sok csalárdságh tapasztaltatott ekkoráigh a' nemes káptalannak obveniálandó borbéli dézmában, de mégh kiváltképpen abbul szokot esni afféle csalárdságh, hogy a' szőlősgazdák a' mint ők elgondollyák, hogy mennyi dézma esik tőlők, tehát azt egy kis hordotskában alávaló és nyomásbéli sőprős musttal tölteni, s néha vízzel is megelegyétteni szokták és bocskákban is erejének elmeneteléigh tartják. Statuáltatik azért, hogy