Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

Ennek a területnek a folytatásában egyetlen új dűlő jelenik meg a XVI11. században: az Aranybányai-dűlő.

302 A másik két szőlődűlő: a Halacs és a Szökcser tulajdonképpen az almádi és a felsőörsi szőlőterület folytatását képezték. A Halacs és a nagyobb részben Almádi határába tartozó Szökcser a középkor végén már szőlőhegy volt, s a XVIII. század közepén hatalmas méretű szőlőtelepíté303 sek indultak itt. A Szökcsérben folyó szőlőtelepítések az 1750-es években lezajlott almádi szőlőtelepítések folytatását jelentették, az itteni új szőlőket egy ideig Almádihoz dézsmálták, mivel ott is a káptalan volt a földesúr. Az alsóörsi hegymesterek felügyelete alatt azután lettek különálló alsóörsi szőlőhegyekké, hogy az itteni szőlőbirtokosok Alsóörshöz kezdtek adózni.

304 A szőlőterület növelésének útjába a helybeli lakosság állt a XVIII. század közepén, miután a külső szőlőbirtokosok szőlőültetései azzal fenyegettek, hogy a legelők és erdők fogyasztásával megfojtják a falut.

305 A szőlőtelepítéseknek ugyanakkor volt egy belső tartaléka is, a szőlőkhöz tartozó gyöp, kaszáló, amit sokan beraktak szőlővel, s ezáltal úgy nőtt a szőlőterület, hogy a szőlőhegyek határai változatlanok maradtak. Ezt a folyamatot csak a dézsmaösszeírások adataiból lehet kikövetkeztetni, a gyöp után a földesúr részére fizetett cenzus csökkenése a legtöbb esetben a gyöp szőlővel való beültetését, berakását jelzi. Néha feljegyezték a dézsmalajstromokban, hogy kik rakták be a gyöpjüket szőlővel. Pl. 1797-ben „Guat Péter és Gaál János a gyöpjét berakta", 1806-ban Tóth Péter tette ugyanezt. Itt egy igen lassú folyamatról van szó, mivel 1796-ban 31 fő fizetett gyöpcenzust, összesen 10 forint 27 1/2 dénárt, s 1806-ig 8 forint 53 dénárra csökkent a gyöpcenzus összege, ami azt jelenti, hogy 11 esztendő alatt 5-6 gyöp tűnt el a szőlőhegyen, ezáltal a korábban „szellős" szőlőhegyek, ahol sok kaszáló, gyümölcsös volt, fokozatosan kezdtek zártabbá válni.

306 A XVIII-XIX. századi dicalis conscriptiók adatai igen ellentmondásosan tükrözik az adózó nép szőlőterületének nagyságát. Alsóörsön az 1770-es években 459-546, az 1780-as években 476-500, az 1790-es években 445-610, az 1800-as években 515-608 kapás szőlő után fizettek állami és vármegyei adót. Az állami és vármegyei adóösszeírásokban csúcsot jelentő 610 kapás terület 1811-től kezdve folyamatosan csökkent, egészen 1841-ig, amikor már csak 262,5 kapás szőlőterület után fizettek állami adót.

307 Ez nyilvánvalóan nem a tényleges szőlőterületet jelentette, hanem csak az állami adóztatásban figyelembe vett szőlők területét. Egy mozzanatot tekintve azonban a valóságos helyzetet tükrözte. A csökkenés 1812-ben indult meg, amikor egy hat évig tartó, más borvidékeken is jelentkező termelési válság következett be. 1812-ben a XIX. század első felének mennyiségi csúcstermését szüretelték, aminek következtében a borárak lezuhantak.

308 1813-tól 1817-ig a fagykárok miatt öt esztendő alatt termett annyi bor, mint 1812-ben egyetlen esztendő alatt. Ez nem