Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)
IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig
lamonnak ismerjük a nevét. A bevétel rendszerint a törvénybíróhoz folyt be, de 1 849-ben a nemes és agilis birtokosság kötött szerződést a „hamu adásbéli ha» 250 szonra . A közbirtokosság jövedelmei között a már említetteken kívül elsősorban a Balaton haszonvételeit és a bányászatot kell említeni. A Balaton-part és a Balaton vizének felosztása az 1842. évi arányosításkor történt meg, addig osztatlanul használták, de előfordult, hogy a halászat jogát külön-külön adták bérbe. Zsun István tiszttartóságában készült a káptalan veszprémi uradalmának jövedelemösszeírása, melyben azt írták, hogy a káptalannak „vagyon az Balatonyon halászása, s magának hálója", mellyből esztendőnként az uraságnak rendes jövedelme van. Ezzel szemben az 1783., 1797., 1799. évi jövedelemösszeírásokban semmi nyoma annak, hogy a káptalannak 251 Alsóörsön a halászatból jövedelme lett volna. A lovasi és az alsóörsi halászok, mint oly sok mindenben, a halászatban is vetélkedtek egymással. Egy alsóörsi és egy lovasi halász versengéséről szól az 1842. évi törvénybírói jegyzőkönyv: „Lovasi nemes Vörös János azon panaszolkodott, hogy also őrsi Horváth Josef az balatonyonni halászatban lévén, mindketten öszveháborodtak az halászaton, és a sok versengés között Horváth Josef az hajóból kijövénn megütötte, amely bizonyságok által bévalósult." 252 Jankó János kutatásai alapján ismerjük, hogy a balatoni halászat ősi formája a vejszés halászat volt. A halászcsónakok közül a bödönhajó ősi forma. A híg vízen és a jégen való halászat lehetett kis halászat és nagy halászat. A kis halászatra egy bizonyíték: 1841-ben Kállai Imre panaszt tett, hogy a halászmesterséghez való kötelét, 20 öl hosszúságnyit elloptak tőle. A 20 öles kötél a bala253 toni kis halászatban az eresztőhálóval való halászathoz kell. ' A nagy halászathoz a balatoni gyalomra vagy öreghálóra volt szükség, amihez halászkompániába vagy halászbokorba kellett szerveződni. A halászkompánia vagy halászbokor 9-12 emberből állt. A nagyháló, amivel halásztak olyan befektetést igényelt, amit az egyébként szegény halászok nem vállaltak, ezért az uraság hálójával halásztak, cserébe a kifogott becsesebb nemű halak (süllő, fogas, harcsa, ponty, csuka) felével természetben, vagy az alábbvaló nemű (keszeg, garda) halak árának felével fizettek. Az alsóörsi nagy halászatra vonatkozó legkorábbi adat az a halászati szerződés, amelyet 1812. december 16-án az alsóörsiek a veszprémi káptalannal kötöttek. „Mi, alább megírtt Tekintetes Nemes Zala vármegyei alsó Örsi helységbeli jobbágyai és árendátorai a Tekintetes Nemes Veszprémi Káptalannak. Kívánván magunk között egy halász compániát felállítani, a szerszámoknak, úgymint hálónak és köteleknek megszerzésére kértünk és vettünk fel a Tekéntetes Nemes Káptalantól mint földesurunktól százhúsz azaz 120 rhénes forintokat váltócédulában illyen módok és feltételek alatt:
