Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)
IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig
vágásokban kijelölt makktermő és vadgyümölcsfák levágását darabonként két forint büntetés terhe alatt. 241 Hogy minden ház, konyha, régi kifejezéssel „füst" ugyanannyi fát kapott, az egyenlő elosztás elvének alkalmazását jelentette a nemes, agilis és jobbágy rendű lakosok számára az erdőhasználatban, a faizásban. 1838-ban egy vármegyei kiküldöttség jelentést tett a korábban zár alá vett alsóörsi erdő állapotáról. A jelentésben megállapították, hogy az erdőt 20 évi vágásra osztotta fel a káptalan erdőmestere, de ennyi idő alatt nem vágták le. Mórocza Károlyt megválasztották zártartónak, aki a jobbágyok és a közbirtokosok közül l-l erdőinspektort választhatott. Az erdőzár bevezetésétől 1838-ig alkalmazták az egyenlő elosztás elvét, de egy kis módosítással: „minden konyhához akkora nyilas méretett, mekkora 6 szekér fát kiadhatott, ha pedig a kimért nyilasokbul még valami fentmaradott, az oly formán újra felosztatott, hogy a jobb-jobb birtokosoknak abbul több, a kissebb birtokosoknak pedig kevesebb adatott". 242 Megjelent tehát a birtokaránylag való elosztás elve is, igaz csak a többlet fa kiosztásánál alkalmazták. Az 1850-es években a lakosok emlékezetében nem egyformán jelent meg a nyilasok kiosztásának rendje. A jobbágyok szerint egyenlően osztották a nyilasokat az 1842. évi úrbéri egyezség után is, mert az úrbéri egyezségben csak azt határozták meg, hogy egy egész jobbágytelekre 16 hold erdei illetőség jut, de nem határozták meg a jobbágyok és a zsellérek között a faizásbeli részvétel arányát, ezért tetszés szerint éltek a faizással. A nemesek ezzel szemben úgy emlékeztek vissza, hogy az erdőzár bevezetése után hamarosan a jobbágyok a zselléreknél, a nagyobb birtokú nemes a kisebb birtokú nemesnél többet kapott az erdőinspektortól, tehát a gyakorlatban nem alkalmazták az egyenlő elosztás elvét, ami ellen senki sem tett panaszt. 243 A káptalan 1838-ban kifogásolta a többlet fa elosztását, mert abban nem érvényesült az 1:1 aránykulcs a közbirtokosság és a káptalan között. Valójában a nyilasok kiosztásánál sem alkalmazhatták az 1:1 aránykulcsot, mert a nemeseknek és az agiliseknek ekkor már sokkal több házuk, konyhájuk volt a faluban, mint a káptalan jobbágyainak. A káptalan kifogását a kiküldöttség előtt 1838-ban elutasították, amibe nem nyugodott bele: „az esztendőnként kivágandó nyilasoknak a konyhaszámokhoz való felosztásoknak ismét ellene mondott". Ilyen okok miatt indította el a káptalan az arányosítási pert, amely 1842ben egyezséggel zárult. 1843-ig a közbirtokosság és a káptalan közös erdőkerülőt, erdőpásztort tartott. Felfogadásuk, szerződtetésük körülményei, amelyek a konvenciós levelekből kitűnnek, rávilágítanak a falu elöljáróságának (törvénybíró és esküdtek) és a közbirtokosságnak a viszonyára. 1814. október 30-án a közbirtokosságot képviselő Fábián József gondnok és Mórocza Gergely közbirtokos kötött szerződést Glubánovits Ádám erdőkerülővel. Konvenciója felét a káptalan, felét a
