Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

nél heverő, korábban bíróilag nekik megítélt pénz törvényes úton való keresésére. Erről számot adott 1843. október l-jén.

214 1842. december 13-án a nemes és agilis közbirtokosság közgyűlést tartott Hetesy Mihály gondviselő (perceptor) házánál, ahol a szántóföldek tagosítása miatt becsüsöket választottak, a nemesek részéről öreg Fábián Pált és id. Mórocza Jánost, az agilisek közül 2 1 5 Laki Ferencet és a külső birtokosok köréből egy személyt." 1843. március 5én az arányosítási pótegyezségben a vendéglő építési biztosául a káptalan képviselője mellé nemes részről Fábián Pált, agilis részről Vida Jánost választották/

10 1844. február 10 -én a megjelent nemesek és agilisek az Almádi és Alsóörs között a Balatonon teendő határozás költségeire felveendő 200 pengőforint kölcsön kieszközlésére meghatalmazták Fábián Pált, Hetesy Mihályt és Vörösmarty Pétert. A nemes és agilis közönség a birtoka erejéig kötelezte magát a 217 kölcsön visszafizetésére." 1847-ben a kikötőhíd építésekor az ügyek intézését 218 Mórocza Jánosra bízták." A perceptor nem bíráskodott. Két nemes közötti kerítésügyet kivéve nem is találkozunk ilyen üggyel a perceptor által vezetett jegyzőkönyvben.

219 Az önkormányzatról szóló fejezetben tárgyaltuk azt, hogy a nemeseknek és az agiliseknek volt külön bírájuk, akik a falu osztályainál, egyezségeknél a jobbágybíróval együtt képviselhették a rendi alapon létrejött közösségeket, kisebb panaszokat elintézhettek, ha azokat nem akarták a törvénybíró elé vinni. A közbirtokosság közgyűlésein részt vehetett a törvénybíró és jegyző is, főleg számadásoknál vagy ha olyan ügyet tárgyaltak, amelyet törvényes úton kellett keresni. Ilyen volt a Balaton jegén 1846. január 16-án történt szerencsétlen kimenetelű verekedés.

220 A perceptor működésének fontos területe a nemes és agilis közbirtokosság képviselete elsősorban a káptalannal, a jobbágyokkal, árendásokkal, konvenciósokkal szemben, de a közbirtokosságon belül a közbirtokosok két csoportjával, a nemesekkel és az agilisekkel szemben is. Először is a káptalannal kellett együttműködni, a helység legnagyobb földesurával, rész- és közbirtokosával. 1842-ig a közbirtokosok és a káptalan egymás között egyenlőnek tekintették az erőviszonyokat, ennek megfelelően fele-fele arányban megosztották egymás között a bevételeket és a kiadásokat. Az arányosítás és a birtokok elkülönítése után azonban a bevételekből és a kiadásokból rájuk eső rész aránya 5:3 lett a közbirtokosok javára. Előfordult, hogy a közbirtokosság és a káptalan különkülön gazdálkodott, de gyakran a közbirtokosság intézkedett a káptalan tisztjének jóváhagyásával, a befolyt jövedelmekből azután a perceptor átadta a káptalant illető részt. Egyezségre kellett jutni és együtt kellett működni a közös fundusokból, a határbeli és az ún. kisebb királyi haszonvételekből, az árendásokkal és a konvenciósokkal kötött szerződésekből eredő jövedelmek és kiadások elosztása dolgában a káptalannal vagy jobbágyaival.