Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)
IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig
Szabó Ferenc volt törvénybírót, Hetesy Mihályt és Mórocza Jánost, akik közül a voksok többségével Mórocza Jánost megválasztották törvénybírónak, ő azonban nem fogadta el a tisztséget, hanem 25 váltóforinttal megváltotta magát. Más iratokból ismert, hogy végül Hetesy Mihály lett a törvénybíró az 1836/37. katonai esztendőben. 16 ' A törvénybíró fizetést kapott. Az 1831/32. évi törvénybíró, Fábián Pál egy esztendei szolgálata alatt a neki járó fél kila búzáért 3 váltóforintot és 15 krajcárt, öt font faggyúért 2 forintot, készpénzben 3 forintot vehetett fel. Az 1838. évi törvénybíró is 3 váltóforintot kapott a fáradságáért, azonkívül búzáért és faggyúért 5 forintot. 1844-ben Fábián János törvénybírónak másfél esztendei szolgalatjáért 12 forint 30 krajcárt fizettek. 170 A falu törvénybírája és esküdtjei ítélőszéket alkottak, amelyen a falusi bíróságok számára megszabott értékhatárig ítélkezhettek. A törvénybíró ítélőszékén mindenféle panaszos ügyet, kisebb-nagyobb vétségeket, kihágásokat tárgyaltak. Eljártak a falu minden rendű lakosának és az idegeneknek az ügyeiben. A tárgyalást legtöbbször a törvénybíró házánál tartották, az ítélkezés a törvénybíró és az esküdtek feladata volt. Az esküdtek alatt az öregesküdteket kell érteni, akiket egy alkalommal tanácsosoknak is neveztek a törvénybírói ítéletek jegyzőkönyvében. A vétkeseket és az ügyben érintetteket a kisbíró vagy a „bíró képében" kiküldött öregesküdtek és azok esküdtjei, a kisesküdtek idézték a törvénybíró házához. 7 Ha kellett, erővel is előállították, mint 1832-ben Baranyai Istvánnét, aki nem volt hajlandó a törvénybíró előtt megjelenni, ezért „két előlÍ9 1 72 járók a két kisesküdtekkel erőszakkal a bíróházhoz csakugyan meghozták . A törvénybíró és az esküdtek által tárgyalt és többnyire bírságolással vagy testi fenyítéssel lezárt 138 ügyben legalább 153 kihágást, vétséget követtek el. Leggyakrabban lopás, tolvajlás miatt kerültek a törvénybíró elé, összesen 64 alkalommal, melyből 25 esetben a közösségi tulajdon, főleg az erdő kárára történt a lopás, tolvaj lás, kihágás. A mocskolódás, huncfutolás, káromkodás, istenkáromlás, kurvázás 38 alkalommal, az elöljárók mocskolása, megsértése, megvetése 15 alkalommal fordult elő. Az előljáró mocskolása különleges ügynek számított, 1843-ban Rainer Mátyás a törvénybírót azzal vádolta, hogy ellopta tőle a pálinkaház kuj csórj áj át. Az elöljárók erre úgy ítéltek, hogy Rainer Mátyás nemcsak a törvénybírót kövesse meg, hanem „mind az elöljáróságot, mivelhogy az egész testet megrontotta". 173 Verekedést, köztük kocsmai verekedést, testi sértést, hatalmaskodást 25 alkalommal tárgyaltak. Az egyéb ügyek között gyakoriak a konvenciósok, árendások, főleg a mészárosok ellen a húsmérés miatt bejelentett panaszok. Egyetlen egyszer olyan vétkest is megbüntetett a törvénybíró, aki a hegytörvények ellen vétett. 174 A tárgyaláson a tanúknak, bizonyságoknak döntő szerepe volt. Ha nem volt tanú vagy tárgyi bizonyíték, akkor a vádlott esküvel felszabadíthatta magát a vád alól. A kiszabott büntetéseket gyakran lealkudták, a bírák „megengedtek" a
