Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

jobbágyok mellett megtalálható volt a zsellérek csoportja. A harmadik csoportnak, a nemeseknek a száma, társadalmi és gazdasági súlya a XVIII. század derekától érezhetően növekedett. A helyi társadalom sajátosságát az agilisek csoportja adta, akik az 1828. évi országos összeírás adatai szerint zsellérekből lett félnemesek voltak. A társadalmi struktúrában a jogi helyzetüket tekintve stabilan álló nemesekkel és telkes jobbágyokkal szemben az agilisekct nem könnyű elhelyezni. Az állami és vármegyei adófizetésnél a telkes jobbágyokkal kerültek egy csoportba, ezzel szemben a nemesekkel egy közbirtokosságot alkottak. Hogy egy ilyen módon tagolt társadalom milyen önkormányzatot működtetett, azt nem pusztán a megismerés kedvéért, hanem amiatt is érdemes vizsgálni, hogy a helyi társadalom működése, az életviszonyok rendszere az önkormányzat szervezetében és működésében is tükröződött. Előre kell bocsátani, hogy Alsóörs önkormányzata a XVI-XVII. századi magyar bíró és török bíró után a XVIII-XIX. században is felmutatott valami különlegeset, ami a hasonló társadalmi összetételű Balaton-felvidéki települések esetében nem tapasztalható vagy az írott források pusztulása miatt nem írható le részletesen. A jobbágyfelszabadítás előtt a magyar falvak önkormányzatának élén a bíró vagy falubíró állt. Egy jobbágyfalu bíráját rendszerint öregbírónak, a nemesi (kúriális) falvakét törvénybírónak nevezték. Alsóörsön mindkettő működött. A helyi önkormányzat különlegessége abból fakadt, hogy a faluban kettőnél is több bíró működött és a bírói tisztségek számának a megállapítása sem könnyű feladat. Ha csak azokat a bírókat szedjük csokorba, akik egyidőben működtek és a faluközösségnek vagy a közösség egyik csoportjának az elismert vezetői voltak, akkor a törvénybírót, a nemesség bíráját, az agilis bírót, a jobbágybírót és a káptalan bíráját kell megemlíteni. A felsorolásból természetesen kihagytuk a szakigazgatási feladatokat végző bor-, pálinka-, szék-, malom- és korombírákat. Ha tekintetbe vesszük a többi önkormányzati tisztségviselőt is (jegyző, perceptor, erdőinspector, esküdtek, kisesküdtek, kisbíró), akkor megállapítható, hogyTQsóörs a lélekszámához viszonyítva fejlett önkormányzattal rendelkezett a XVIII-XIX. században. Különösen igaz ez a megállapítás, ha figyelembe vesszük, hogy a falu önkormányzatán kívül Alsóörsön működött a külső birtokosokat is tömörítő szőlőhegyi önkormányzat, a nemesek és agilisek közbirtokossága és a református egyházközség önkormányzata. Mindenekelőtt azt a kérdést kell feltenni, hogy valójában hány bíró volt Alsóörsön. Olyan falutörvény, statútum, rendtartás, amelyben a falu egész önkormányzati szervezetét leírták volna, nem maradt fenn. Községi iratok, adóöszszeírások és számadások alapján akkor lehet biztonságosan válaszolni a feltett kérdésre, ha a bírónak a működése során keletkezett iratai fennmaradtak. Más a helyzet akkor, ha ilyenek nincsenek, ezért elszórtan előforduló töredékes adatok értelmezését kell elvégezni. Elkerülendő az egyes bírói tisztségekre hasz-