Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

Gál János insurgens katona, N. Mórocza József insurgens katona, N. Kozma János insurgens katona."

103 A Móroczáknak, a falu legnépesebb famíliájának a nemességük igazolása végett nem kellett bejárniuk a Hetesyek kalandos útját. A família sok-sok ágából egyet fogunk most kiemelni, amely a török bíróként ismert Mórocza Ferenctől eredt, akinek öt fiát: Gergelyt, Sámuelt, Mihályt, Istvánt és Ferencet az 1708. évi osztálylevélből ismerjük. Az öt fiú közül Gergelynek két fia volt: János és Ferenc. Ferenc fia volt Sámuel, aki táblabíró volt, neki köszönhetjük az igen gazdag Mórocza levéltárat. Sámuel fia volt Lajos, aki Zala vármegye nemesi önkormányzatában 1790-ben particularis perceptor. A választás azért esett erre az ágra, mivel Lajos és Károly bekerült a vármegyei hivatali nemesség soraiba, aminek a hátterében egy olyan birtok is található, ami alapján 1796-ban a subsidium összeírásakor Mórocza Lajost, az alsóörsi nemesek közül egyedül, földesúrnak nevezhették. Hogy idáig eljuthasson a család egyik tagja, ahhoz nemzedékeken át szívós és eredményes küzdelmet kellett folytatni, a családnak több faluban lévő szétszórt birtokain való gazdálkodáson kívül még a bíróságokon is a jog eszközeivel. Emellett a kiterjedt famílián belüli rokoni kapcsolatokban és a családi birtokok történetében is ajánlatos volt eligazodni. Készen állni arra, hogy minden kínálkozó lehetőséget kihasználva gyarapítani lehessen a családi vagyont. Mórocza Gergely kétségtelenül a família feje, ami abban is megmutatkozott, hogy őt nevezik időnként a famíliában a jogok fenntartójának (iuris sustentator).

104 Az egyike azoknak a nemeseknek, akikkel Bíró Márton Felsőörsön szembekerült a reformátusokkal vívott kíméletlen küzdelemben. Mórocza Ferenc fiainak 1708. évi osztályától egészen 1744-ig, amikor Gergely végrendelkezett, alig gyarapodott az alsóörsi jószág. Az 1708. évi osztály nem az egész jószágra, hanem csak a „szőlő és marhabeli" örökségre vonatkozott, amelyből Gergelyé lett 1 hold kismáli szőlőnek a fele, egy ökör, egy tehén borjastul, egy szekérben egynegyed juss, továbbá hordókból és a Torma-féle pincében lévő pincebeli eszközökből az őt megillető rész. Ezenkívül használhatta a Tormaféle szőlőhöz tartozó pincét, mivel neki is volt egy kis szőleje annak közelében. Gergely felesége, Kovács Erzsébet kapott egy borjút a testvérektől, ahogyan írták: „Egy borjú maradt közre, azt adtuk mi kissebbek az ángyunknak, Mórocza Gergely báttyánk feleségének kiskorunkbéli melettünk tött szolgálattyáért." Gergely megkapta a félholdas mersei szőlőt is, valójában azért, mert a felesége szőlejének a termését egészen a famíliára költötte. Végül az örökséghez tartozott egy ló szerszámostul és katonának való fegyverrel, ami a testvérek megállapodása szerint azé volt, „a' ki érettünk a mostani időhöz képest táborozni fog". Mindezek ellenében a négy testvér részben kifizette István részét, aki Révkomáromba költözött.

105