Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

összeírásban Lusztig Simon és Marton Mózes szerepel, mindkettő családja koldulásból élt. 1831-ben a falu kocsmárosa egy Simon nevű zsidó, aki Lusztig Simonnal azonosítható. 1842-ben is a faluban él a család, igaz, ekkor csak a feleségét említik. Az 1830-as években egy Mátyás nevű zsidó árendálja a szömörcelevél aratását. 1849-ben a mészáros Lébli József. A zsidók a különböző földesúri jövedelmek bérlői. A kocsmát, mészárszéket és a pálinkafőzést többnyire egyszerre ugyanazon bérlő árendálta Alsóörsön. Helybeli és nem helybeli zsidók bérlik a szömörce aratását, a hamuszedést, amelyért szintén árendát fizetnek. Alsóörsön 1831-től kezdve ismertek a hamuszedéssel foglalkozók. Az 1831-től kezdve vezetett törvénybírói számadásokban rendszeresen találkozni szentkirályszabadjai, felsőörsi, lovasi zsidók nevével, akik a hamuszedésért árendát vagy cenzust fizettek, rendszerint 2 forint 30 krajcárt. Ilyen hamuszedő bérlő volt Deutsch (Tajts) Lipót és Spront Salamon. 1847-ben piócázási vízbért fizetett Lusztig Bernát a nemesi közbirtokosságnak. Ugyancsak a zsidók fizettek a borkőért, amit a hordókról vakartak le, 1844/45-ben pl. két hordóról egy zsidó levakarta a borkövet, ebből lett a törvénybírónak 50 krajcár bevétele. Ablakcsináló zsidó is járt a faluba, 1840/4l-ben az ablakos zsidónak 1 forint 6 krajcárt fizetett a törvénybíró. A fazekasok között is akadt zsidó bérlő. 1833/34-ben a törvénybíró balatoni földbér címén egy veszprémi zsidótól 2 forint 5 krajcárt szedett be. Ilyen földbért a fazekasoktól szoktak beszedni, akik általában vörösberényiek voltak. A régi tapolcai járás területén egy-egy településen, így Alsóörsön is, többnyire csak néhány zsidó család élt, ezért helyben nem volt papjuk, imaházuk, sakterük. A XIX. század első felében a tapolcai járásban két helyen: Kővágóörsön és Tapolcán szerveződött zsidó hitközség. A kővágóörsi hitközség, amelyhez az alsóörsi zsidók is tartoztak, a keszthelyi hitközséghez kapcsolódott, majd attól 1820-ban elszakadva a tapolcai hitközség része lett. A tapolcai járás területén a zsidóság önkormányzatában is meglévő bírói tisztséget a tapolcai hitközség tölthette be, és így az ő irányítása alatt állt az alsóörsi zsidóság is. A kővágóörsi adószedő és a tapolcai bíró nem tudtak együttműködni egymással, a két hitközség meghasonlott, emiatt 1829-ben a vármegye kiküldöttei teremtettek rendet közöttük. 1829. január 7-én Káptalan és Nemes Tótiban megszövegezték azokat a statútumokat, amelyek alapján a tapolcai járásban élő zsidóság önkormányzata 1848-ig működött. A két civakodó hitközség olyan egyezségre lépett, hogy ha a bírói tisztséget tapolcai zsidó viselte, akkor a zsidóság által fizetett türelmi adóért felelős adószedőnek (perceptornak) kővágóörsinek kellett lennie, és fordítva. így létrejött a kővágóörsi és tapolcai egyesült zsidó hitközség, amelynek a vezető testületébe 4-4 esküdtet is választottak. Alsóörsi esküdtet nem ismerünk, a legközelebbi esküdt a füredi Moritschek Dániel volt, ő képviselte alkalomadtán az alsóörsieket is.

80