Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

főről egy főre. 1801-ben ismét hét fő, innen nő 181 l-ig tíz főre, de azután egészen 1841-ig ezt a számot többé nem éri el, 1812 és 1824 között 5-8 fő, 1826 és 1835 között 3-6 fő, az utolsó összeírásban 1841-ben hét fő. A helybeli kézművesek számának ilyen hullámzó alakulása nem tekinthető az összeírást végző személyek hanyag munkájának. Alsóörs szépen gyarapodó iparosainak száma akkor esik vissza, amikor a napóleoni háborúk hatásai áremelkedések formájában elérték a kézműipart. A nyersanyagok áremelkedéséhez a vármegyei árszabások által kötött kézműipar kezdetben nem tudott alkalmazkodni. A céhes iparosok panaszáradata ekkor indult meg a vármegyék felé, aminek hatására többször módosították a kézműipari ár- és bérszabást. Alsóörs iparai közül a legnépesebb a takácsipar. Döntő mértékben ennek az iparnak a felfutása eredményezte az 1780-as évek közepén az alsóörsi iparosok számának 16-19 főre való emelkedését. Az adóösszeírásokban takácsmesterként írták össze a következőket: Tóth Márton (1773), Horváth Mójzes (17731799), Szabó János (1776-1786), Vörös Péter (1776-1779), Lengyel István, Nagy István és özvegye (1777-1779), Horváth Mihály (1777-1786), Pap József (1779-1786), Farkas János, Laki Ferenc, Várondi Sámuel (1784-1786), Komáromi Ferenc (1784-1827), ifj. Vörös Péter (1784, 1809-1828), Horváth József (1809-1828), Baranyai István (1815), Szabó István (1815-1824), Puha György (1816-1828), Márkus Mihály (1828). A falu nélkülözhetetlen iparosa a kovácsmester. Kovácsa mindig volt a falunak, akivel konvenciós szerződést kötöttek. Arait a szerződésében rögzítették, ami a vármegyei árszabásokra épült. Előfordult, hogy egyidőben több kovács is volt a faluban. Az adóösszeírásokból ismert kovácsok: Herczeg Sándor (1773), Herczeg Sámuel (1776-1784), Lak György (1784-1786), Pap János (1809-1811), Laki György (1809-1813). Az 1828. évi országos összeírás idején Kovács István és Surányi Mihály kovácsok éltek a faluban, utóbbi a kommunitás kovácsa volt. 1831-ben a lovasi Nagy Ferenc, 1836-ban Laki János, 1846-ban Nagy József, 1847-ben Varga Sándor a falu kovácsa. A kovácsok mellett három ácsot (faber lignarius) ismerünk: Lanti Jánost (1784-1786), Póczai Ferencet (1786) és Póczai Gergelyt (1809-1814). A kőművesek főleg a Kun és a Póczai családokból kerülnek ki: Kun Péter (1776— 1777), Póczai Imre (1779-1786, 1797), Póczai János (1784-1786), Kun József (1784-1786), Márkus Mihály 1809-1827). Csepregi József a csizmadia (17841786), Ódor Mihály a kosárkötő (1779-1786), Herczeg Márton pedig a fazekas (1820-1828) ipart űzte. Az eddig felsorolt iparosok többsége jobbágy vagy zsellérsorban élt, iparát nem egész éven át gyakorolta. Ok alkották az iparosok egyik csoportját. A másik csoportba molnárok, kőfaragók, mészárosok, kocsmárosok, pálinkafőzéssel foglalkozók, különféle földesúri haszonvételek árendásai tartoztak. Rendszerint