Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

8. Hollósi János 18 9. Szentes Mihályné 18 10. Vörös Jánosné 18 Mórocza Sámuel 11. Danka Ferenc 18 12. Farkas István 18 13. Huszti Dávid 18 Mórocza Péter 14. Csóka Ferenc 18 1 5. Berki János 18 Kállai József 16. Csóka Gergely 18 Fábián István 17. Vörös István 18 18. Hersl Jakab 18 Miskei János 19. Póczai János 18 Összesen 6 3/8 16 145 1/2 29 1/2 325 13/28 342 A kilenced ügyét újra elővették a Mária Terézia által elrendelt úrbérrendezéskor. Ekkor a jobbágyok nem tudták elkerülni azt, hogy a kilencedet bevezessék, de nem természetben adták, mint ahogyan az urbáriumban feltüntették, hanem 8 forinttal megváltották. Ez kedvező volt a jobbágyoknak, mert a kilenced valós értékét aligha fedezte. Az asztali bor adását megszüntették. A külső birtokosok szőleinek adóztatásában nem történt változás. A Balaton-felvidéki káptalani birtokokon az úrbéri kiküldöttek mindenütt azt jegyezték fel, hogy a hegyvám ügyét a tények rögzítésén túl nem vizsgálták, tehát csak a tized alá 7 7 tartozó szőlők összeírását készítették el. Az alsóörsiek és több Balatonfelvidéki település lakói és extraneus szőlőbirtokosai egészen a szőlődézsma megváltásáig egyetlen tizeddel adóztak a szőleik terméséből. 7. Adózók, iparosok, zsidók a XIX. század első felében Az 1828-ban végrehajtott és 1830-ban helyesbített országos összeírás az a forrás, amelyben Alsóörs adózói viszonylag teljességgel megjelennek. Az eddig is többször felhasznált összeírásból ezúttal a táblázatos részt közöljük. Az összeírás alkalmas arra, hogy bizonyítsuk: az úrbéres népességen belül azoknak a száma, akik a telkes jobbágyok közé tartoztak és a földesúri terhek döntő részét viselték, lényegesen nem változott meg a XIX. század első felében. Ugyanakkor jelentősen megnőtt a zsellérek száma. Az összeírás igen jól mutat-