Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

I. Régészeti korok

Nyilvánvalóan más nem állhatott tehát itt, mint egy agyagégető kemencze, mert csakis ezeket épitették egészen téglából, még pedig nyers téglából s kötőanyagnak is vályogot használtak, arra számítva, hogy a kemenczében történt tüzelés következtében a téglafalak úgyis megkeményednek. És valóban itt sincsenek rendesen kiégetett téglák, hanem világossárga színűek s nincs egy darab sem, mely épen maradt volna. A vastagságuk 5 cm. és körülbelül 1 cm. vastag az az agyagréteg, mely kötőanyagul szolgált. Azért lényegében ezen kemenczék tüzelőhelye sem volt más, mint egy hypocaustum, mely több lángvezetőcsatornából állott, melyek tetején az átlyukasztott padozat feküdt, a melyre a kiégetendő edényeket (vagy téglákat) fölrakták." Mivel Kuzsinszky Bálint leírásán kívül a 3 m széles, töredékesen 2 m hoszszú, öntött padozatú építményről

1 , amelyet a börgönd-tapolcai vasút építésekor 1908-ban vágtak át, hiteles rajz vagy fénykép nem maradt, a szakirodalomban időről-időre visszatérnek a Kermencs-réti maradványok értelmezésére. A pannóniai római kori villákat bemutató könyvben a Laczkó Dezső által említett téglából készült hypocaustum oszlopokra (fűtött helyiségeknél a padozatot alátámasztó oszlop) tekintettel és szerkezeti elemeinek ismeretében (Vö.: 6. kép), mint egy fűtött épület (épületegyüttes fürdőjének) részletét ismertették.

15 Kuzsinszky Bálint saját maga által látott és leírt észrevételei (félkész, kiégetlen téglák) nyomán azonban az alsóörsi Kermencs-réten átvágott objektum inkább a Veszprém megyei római kori téglaégető kemencék sorába illeszkedik. 1 A Balaton-felvidéki téglaégető kemencék (pl. Balatonfüred, Csopak) általában hosszúkásak, sarkaikat lekerekítették. Az égetőtérből a rostélyon, a tapasztott felmenő falak indításán kívül alig maradt meg valami. A többszörösen ta1 7 pasztott, átlyukasztott rostély a tüzelőtér íveire, csatornafalaira támaszkodott. (7. kép) Ezeknek a kemencéknek a rostélyán égették ki a lyuksorok fölött egymáshoz támasztva vagy a rostélylyukak között egymásra rakva a nagyméretű (pl. 45,5 X 36,5 X 2,5-4 cm) peremes tetőfedő téglákat (tegula, tegulae) és a peremeket átfedő kúpcserepeket (imbrex, imbrices).

18 Az Alsóörs és Balatonalmádi között 1928-ban 28 m hosszan elbontott, valójában a partfalban még tovább futó falat is a Kermencs-rét római lelőhelyével hozták kapcsolatba.

19 Rhé Gyula, aki a veszprémi múzeum megalapítása óta Laczkó Dezső hű munkatársa, majd ugyanennek a múzeumnak második igazgatója volt, jegyzetfüzetében vázlatosan lerajzolta az úttest építéséhez használt földkitermelő helyen talált, szétszedett falmaradványokat. Leírása szerint a fal nyugati részét egy fülkeszerű helyiség tagolta, míg a keletin egy ajtónyílásszerű hézag látszott. (8. kép) Ha Rhé Gyula szavait helyesen értelmezzük, a fal 2 0 vegyes falazású volt, vörös homokkőből és téglából készült. Vörösberénytől Révfülöpig a Balaton-parton fellelhető vörös permi homokkövet már a római