Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

Az 1696. esztendőben elkészített országos összeírás eredményeit nem használták fel az adókivetésben, ezért az ún. megyei dicalis összeírások alapján vetették ki a lakosságra az ország és a vármegye adóját.

41 Ilyen az 1711. évi Zala megyei összeírás is, amelyben községenként és gazdaságonként számbavették az állatállományt, a vetéseket, a bortermést, az iparűzőkre, kereskedőkre, a gazdák által nyújtott és felvett kölcsönökre vonatkozó adatokat. A pestisben elhalt gazdákra vonatkozó összesített adattal együtt így képet kapunk Alsóörs lakosságának helyzetéről 1711-ben.

42 Az eredeti forrásban lévő táblázatból kihagytuk a mesteremberekre, kereskedőkre és a másnál tartott marhákra vonatkozó rovatokat, mivel ilyeneket nem írtak össze Alsóörsön 171 l-ben. Az összeírásban szereplő 18 személy közül Vörös István bíró vagyonát nem írták össze, mivel tisztsége miatt az adó alól mentességet élvezett. Az összeírtak száma ugyan több, mint az 1696. évi összeírásban szereplő jobbágyok és zsellérek száma, de míg 1696-ban 8 jobbágyon és 7 zselléren kívül név nélkül ugyan, de 15 nemest is feljegyeztek a szőlőbirtokukkal együtt, addig az 1711ben összeírt 18 gazda között találjuk az adózó nemeseket is, akiknek a száma legkevesebb hét volt: a Csizmazia (Hetesy), Fazekas, Gál, Horváth, Mórocza, Takó, Tóthy, Víz családok tagjai. így a jobbágyok közé tartozó gazdák száma mindössze 6, ami kilenccel kevesebb, mint 1696-ban. Hogy az 1711. évi összeírásban összeírtak közül kik voltak nemesek és kik voltak jobbágyok, látszólag könnyen meg lehet állapítani az 1714. évi vármegyei összeírásból, amelyben az állami és vármegyei háziadót fizető jobbágyokat és a taksát fizető nemeseket külön-külön csoportosítva írták össze.

43 A nemesség és a jobbágyság között azonban ekkor még nagy mozgás volt, a nemesség megrostálása után sokan kihullottak e rend soraiból, és a következő összeírások valamelyikében már a jobbágyok között találták magukat. Az 1714-ben nemesként összeírtak közül Takó Jánost az 1716. évi vármegyei összeírásban, Fazekas Istvánt és Víz Mihályt az 1720. évi országos összeírásban, Csizmazia Istvánt az 1730. évi vármegyei összeírásban a jobbágyok között találjuk. Az 1714. évi összeírásban a jobbágyokat és a nemeseket adóalap szempontjából az 1-3. osztályba sorolták. Alsóörsön első osztályú adózó nem volt. 25 jobbágy és 12 nemes adózót írtak össze, így az adózók száma az 1711. évi 18 főről 1714-ben 37 főre emelkedett. A valóságban a nagy különbség döntő mértékben abból adódott, hogy 1714-ben 16 zsellért is összeírtak, akik nincsenek benne az 1711. évi összeírásban. Az összeírásban a török korból ismert családnevek fordulnak elő, a lakosság folytonossága miatt így Alsóörsön nem volt szükség arra, hogy telepítést végezzenek a lakosság pótlására. Erre vonatkozó adataink mindössze két szlovák (tót) családról vannak: a Bodóczky és a Gyuricza családról.

44 Az utóbbival lehet kapcsolatban a Somlyótól ÉK-re a Séd kanyarulata mellett lévő terület elnevezése: Gyurica-kertek.