Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

szőlőfoglalásokat tenni, ő néki is mint donatariusnak szabad, s nem lehet eltil, • »28 tani. 1790. április 15-én az alsóörsi nemesi communitas Horváth László Zala vármegyei esküdttel intette felsőörsi Tálos Pált, Antal Mojzest, vámosi Sáry Mihályt, nemkülönben Gelencsér Mihályt és Jánost, úgy Söjtöri Istvánt avégett, hogy a szőleik az alsóörsi communitas erdejével szomszédosak lévén, az erdőt mind beljebb irtották, „s magokhoz húzni" igyekeztek.

29 A Hetesyek ügye azzal folytatódott, hogy a helység Hetesy János irtását elfoglalta, s legelővé tette. A Hetesyek azonban nem adták fel, mert Hetesy István 1798-ban a Cseroldalban foglalást tett a közös fundusból, azonkívül 1801ben atyja korábbi irtását ismét felfogta és mellette egy darab erdőt is kiirtott és szőlőt plántált a földjükbe, amely éppen a legelő közepére esett. Emiatt 1801. június 18-án az alsóörsi nemes és nemtelen communitas a vármegyei esküdtek által intette őt, és csak az 1798-ban foglalt gyöpöt hagyták meg neki szántóföldi művelésre.

30 Az 1750-es és 1760-as évektől kezdve a falu közössége, nemesek és nemtelenek korlátozták a foglalásokat a legelők védelme érdekében. Rendelkezéseik azt a felismerést tükrözik, hogy a faluhatár eltartóképessége tovább nem volt növelhető. Az újraosztásos földközösség megszűnt ugyan az 1750-es években, de a falu közössége a foglalásokon keresztül továbbra is beleszólhatott a határhasználatba és földhasználatba. Alsóörsön az 1750-es évekre olyan helyzet alakult ki, amelyben mindennél fontosabb lett a határok védelme a szomszédok foglalásaitól, a külső birtokosok szőlőplántálásának és a helybeliek foglalásainak korlátozása, a különböző művelési ágak között az egyensúly fenntartása annak érdekében, hogy a lakosság eltartását biztosítani lehessen. Ha a korabeli panaszokat olvassuk, akkor nyilvánvaló, hogy a lakosok úgy látták, hogy ez az egyensúly felborult, s a határ nem biztosítja a megélhetésüket, ennek következtében a megélhetésüket más módon kénytelenek biztosítani. 3. A gabonatermesztés és az állattartás lehetőségei A harmadik fontos kérdés az volt, hogy ilyen természeti adottságok és földhasználati rendszer mellett a kétnyomásos gazdálkodásban mit és mennyit tudtak termelni a falu lakói. A foglalásokat nyilvánvalóan azért akarták folytatni, mert csak a művelt földterület növelése útján remélhették a megtermelhető élelem növelését. A földekre vonatkozó adatok az adóösszeírásokban: 1711-ben 43, 1715-ben 55, 1720-ban 54 1/2 pozsonyi köblös vetést írtak össze az adózóknál. A káptalan összeírásaiban 1727-ben 118 pozsonyi köblös föld volt az úrbéresek kezén, amelyet két nyomásban műveltek. 1753-ban 108, de azok 119 1/2 pozsonyi kö-