Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig 1-8. Lichtneckert András 9. Lichtneckert András-Márkusné Vörös Hajnalka 10-12. Lichtneckert András 1. A település lélekszáma a XVIII-XIX. században Az 1711. évi pestisjárvány következtében elszenvedett veszteségeket a falu kb. két évtized alatt pótolta. A polgári statisztika előtti időkből fennmaradt soksok összeírás túlnyomó többsége nem öleli fel a lakosság egészét, hanem csak valamilyen szempont alapján kiválasztott részét (adózók, nemesek, úrbéresek). A veszprémi püspök által elrendelt 1757. évi lélekösszeírás és a II. József idején végrehajtott első magyarországi népszámlálás megbízható adatokat ad Alsóörs teljes népességére.

1 1757-ben a házak, családok szerint készült lélekösszeírás idején Alsóörsön 451 református, 56 róm. katolikus és 1 luteránus, összesen 508 lélek élt. Az 1785. évi népszámlálás szerint a falu jogi népessége 565 fő. Ha e két adat után felsorakoztatjuk az 1857. évi 577 fős, az 1910. évi 583 fős és az 1920. évi 592 fős lélekszámra vonatkozó adatokat, akkor megállapítható, hogy Alsóörs a II. József által elrendelt népszámlálás idején már elérte azt a lélekszámot, amelyet az 1920-as évekig nem tudott lényegesen meghaladni. Az egyházi összeírások közül a veszprémi egyházmegye schematizmusaiban 1819-ig nagyon alábecsülték a református lakosság számát és csak 1824től közöltek a valós lélekszámot kifejező vagy ahhoz közeli adatokat. (Az 1. sz. táblázatban a schematizmusokból származó adatok dőlt betűsek.) A református egyházlátogatási jegyzőkönyvekben lévő adatok közül az 1817. és 1818. évi adatokat helyesbítettük, mert ebben a két esztendőben elírás miatt 100 fővel csökkentették a lélekszámot. Alsóörs lélekszáma 1757-ben már túllépte, de 1848-ig nem haladta meg jelentősebb mértékben a félezer főt. A XVIII. század második felében és attól kezdve egy évszázadon át a falu lélekszáma csak abban az esetben növekedhetett volna nagyobb mértékben, ha a faluhatárban megtermelt élelmet legalább a lélekszám emelkedésével arányosan növelik, vagy olyan javakat termelnek, amelyeket növekvő mennyiségű élelemre tudnak cserélni. A következő fejeze-