Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

III.Török kor (Lichtneckert András)

Takó János, Varga Mihály, Vida János falubeli esküdtek írták alá. Ebből az iratból egy újabb alsóörsi lelkészről szerzünk tudomást, azonkívül arról, hogy ebben az időszakban is működött a falu önkormányzata, amely egyébként éppen 1698-ban készíttette el a hivatalos iratok kiállításánál használt falupecsétet, amelyen szőlőtőke szőlőfürttel és metszőkés látható.

249 Az élet normális kerékvágásba való visszatéréséhez tartozott volna az is, hogy a lakosság vállaira elviselhető terheket rakjanak. Ezért 1696-ban országosan egységes elvek alapján összeírást hajtottak végre, ami a falut ismételten a szőlőtermesztés és a bortermelés színhelyének találta. Ekkor 9 jobbágyot, 7 zsellért, 15 taksás nemest találtak a faluban, a szőlőhegyen pedig 91 külső birtokosnak volt szőleje. A nemeseknek és a külső birtokosoknak a név szerinti összeírását nem készítették el. Szőlővel mindenki, még a zsellérek is rendelkeztek. Egy holdat a jobbágyoknál 6-10 kapával számoltak, a nemeseknél átlagban 4,3 kapa esett egy holdra. A terméseredmények gazdaságonként igen nagy különbségeket mutattak. 1 kapa után átlagosan a jobbágyoknál 1,68, a zselléreknél 1, a nemeseknél 1,54, a külső birtokosoknál 1,36 pozsonyi akó volt a bortermés. Az összeírás szerint a zselléreknek a házaikon és a szőleiken kívül nem volt semmijük. A jobbágyoknál megadták a szántóföldek területét holdban, pozsonyi mérőben és azt, hogy összesen 100 pozsonyi mérő területet vetettek be. Az összeíró azt állapította meg a faluról, hogy haszonvételekben hiánya van és a katonai elszállásolások sújtják, emiatt egy portát a negyedére lehetett számítani. Az 1696. évi összeírás eredményeit később nem használták fel az adóztatásban, pedig nagy szükség lett volna rá. A török kiűzése nem hozta magával a felszabadulás hosszabb távra szóló élményét, mert a nép vállaira súlyos terheket raktak az adóztatással (porciózás) és az ország felszabadításában döntő szerepet játszó császári csapatoknak az eltartásával. Ennek az időszaknak az emléke annyira bevésődött az emberek tudatába, hogy az említett 1756. évi tanúkihallgatás során Könczöl András magától értetődőnek tartotta, hogy a török kiűzése után egy ideig azért állt pusztán Alsóörs falu, mert az adózás elől elmenekültek a lakosok. „Midőn a pogán törököt eő fölséghe armadája Bécs alul visszavervén, azután három esztendőkkel előb Budát, s azután Palotát, Fehérvárt, Fokot és töb végh helyeket, még csak Kanizsa maradván az pogán kéz alatt, a keresztények vissza nyerték volna, tudgya, hogy elpusztultának ezen deutralis helységek, mert eő fölséghe népe portiót kérvén tőlök és az egész országiul, amígh meg nem fizethették, tehát addigh maghokat az erdőre s más mencség helyekre félre vették, mely is mennyi ideigh tarthatott, az dolognak réghi volta miat nem emlékezik, hanem amint rémlik előtte, telhetett benne egy esztendő, de azon idő alatt is gyakran jószágoknak megtekéntésére haza mentenek az népek közzül sokan, az portio kifizetése után pedigh minyájon vissza