Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

I. Régészeti korok

Az emberi civilizáció kezdeteitől a vaskor végéig tartó őskor utolsó évszázadaitól eltekintve nem tudjuk megnevezni az előttünk itt élt népeket. A vaskorban élt keltákat megelőző népek neve helyett ezért a régészeti kultúrájuk neve szerepel, ha szó esik róluk. Az alsóörsi újkőkori település a dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájába tartozik. Ez a kultúra honosította meg a Dunántúlon a földművelést, nevét kerámiájának jellegzetes díszítéséről kapta. A Dunántúlon legelőször úgy 7 ezer évvel ezelőtt kezdtek földet művelni. Attól az időtől kezdve lelőhelyek tucatjait ismerjük, mert a paraszti népek állandó falvakban éltek, szilárd házakat építettek, azok pedig nyomot hagynak a talajban. A termelő gazdálkodás kezdetét megelőző évezredekről nagyon kevés adattal rendelkezünk. Alsóörs közeléből egyedül Lovasról van adatunk, az ottani őskőkori festékbánya világhírű. A legkorábbi földművelő közösségeket a Balaton északi partján a vonaldíszes kerámia kultúra első települései jelentik: Révfülöp, Balatonszepezd, Vonyarcvashegy, valamint Alsóörs közvetlen közelében Felsőörs falu déli szélén. Az alsóörsi kis településen ezeknek a korai földművelőknek a leszármazottai éltek. Nem véletlen, hogy a falu a forrás közelébe települt. A földművelés technikai színvonala alacsony lévén, előszeretettel választották a patakok forrásvagy torkolatvidékét, mert ott a föld gyakran került víz alá, és az ilymódon laza talajt könnyebb volt megművelni. Később, a mezőgazdasági technika fejlődésével megszűnt ez a fajta függés az áradmányos területektől. A másik lelőhelyen előkerült csiszolt kőszerszámlelet igen jellemző az újkőkorra. Részben az a tény, hogy erdőben került elő, részben pedig maga a szerszám készítésének a technikája teszi jellemzővé. A Bakony erdeiben ma is lehet különböző méretű kőbaltákat találni annak ellenére, hogy az újkőkorban az a vidék teljesen lakatlan volt. Favágók hagyták el ezeket a gyakran tört baltákat, akik távoli falvakból érkeztek oda fát vágni. Az alsóörsi határ erdős hegyoldala is a közeli felsőörsi, lovasi falvak gazdasági haszonterületéhez tartozhatott. Az újkőkori falvak mindig csoportokba rendeződve helyezkednek el, a csoportok között lakatlan sávokat találunk - ez közösen hasznosított erdő volt leginkább. A Balaton-felvidéken a csoportok a medencék szerint tagolódnak, a legkeletibb csoport Paloznak-Alsóörs-Lovas-Felsőörs. (Ez egyébként a legkevésbé zárt csoport mind a lelőhelyek egymáshoz való közelségét, mind pedig a földrajzi körülhatároltságot illetően.) A fára elsősorban házépítéshez volt szükség. Az újkőkori házak szerkezete fából készült, méghozzá igen sok fából, ugyanis eleinte nem tudták megoldani az áthidalást, ezért a tetőt három sor belső oszlop tartotta. Kb. 20 cm átmérőjű, egyenes törzsű fákat használtak cölöpöknek, a cölöpök közét vékony vesszőfonattal töltötték ki, végül kívül-belül betapasztották. Egy-egy ház hosszúsága 10-40 m között váltakozott, szélessége 6-7 m volt. Ilyen méretek mellett az építkezés egy kisebb erdő kivágását igé-