Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)
Negyedik rész - A katolikus restaurációtól
nem fogjuk elégetni, sem karónak feldolgozva eladni." A munkabér fejében fejenként 2-2 forintot előre felvettek azzal az ígérettel, hogy a jövő hétfőn a munkákat megkezdik. 253 Az első névszerinti nemesi összeírásra 1790-ben került sor. Ekkor Felsőörsön négy igazolt nemesi család lakott: az Antal, a Bolla, a Meszel (Mészöly) és a Tallián famíliák. 254 Az Antal-családot 1725-1740-ben - Antal Márton személyében - említették először (mint Kenessey Judit férjét). A család 1668. december 12-én kapta címeres levelét Habsburg I. Lipót királytól, mely levelet 1670-ben Zala és Somogy vármegyékben hirdettek ki. 255 Az 1790. évi összeíráskor a család két ágát — Antal Márton és Kenessey Judit fiait - írták össze: Antal Péter, akinek fiai voltak: Sámuel, Péter, János és Gábor. Antal Mózes, akinek fia volt: Péter. A Bolla-családról csak annyit tudunk, hogy az 1754-55. évi összeíráskor Zala vármegye igazolt nemesei között sorolták fel. 256 Bolla Mihály (akinek atyja volt András), fiai voltak: Mihály és András. A Meszel (Mészöly) családról is csak azt tudjuk, hogy az 1754-55. évi összeíráskor Zala vármegyében igazolták nemességüket. Meszel István (akinek atyja Gergely volt, anyja pedig Tóthy Zsuzsanna), fia: nincs feltüntetve. A Vizeki Tallián-család több mint fél évszázaddal előbb, az Ányos-családba való beházasodással került Felsőörsre. A család Habsburg II. Mátyástól - 1610. január l-jén kapta címeres levelét, melyet 1754-55-ben, majd 1763-ban igazoltak: Vizeki Tallián II. Ignác, a magyar királyi kúria hivatalnoka (atyja: Vizeki Tallián I. Ignác generális, anyja: Zalabéri Horváth Terézia); II. Ignác felesége Tresztyánszky Zsófia volt, akitől születtek: József, István, Erzsébet és Julia. 257 Egy - évtizedekkel később - 1847. április 14-én felvett tanúkihallgatási jegyzőkönyv szerint a felsöörsi földbirtokosok számos jogtalan, sőt esetenként erőszakos intézkedést hajtottak végre jobbágyaik ellen. A legkevesebb panasz a veszprémi káptalan ellen volt. A tanúk elmondták, hogy egyetlen esetről van tudomásuk: Kása Mihály 4/8-ad telkes káptalani jobbágy halála után a káptalan nem telepített jobbágyot a gazdátlanná vált birtokra, hanem a jobbágyföldeket sokfelé szétosztották. Háza helyén Kovács János és Közi Bagi Ferenc 18 napos (azaz évi 18 napi robottal tartozó) zsellérek házai állnak. Az Ányos-családra sem volt sok panasz: „...Az Ányos família régi jobbágyhelyei ma is épen megvannak (ti. 1847-ben), csak a Fülei (ti. a Fülei jobbágycsalád - Szerző) házhelyéből vétetett el egy darab, és arra Rothmayer nevezetű szűcs építtetett 18 napos zsellérházat; ez később Bezerédj Ferenc t.bíró kezére jutott, s helyére építette mostani lakóházát." Súlyosabb panasz merült fel Szegedy János prépost ellen: „...a prépostság első jobbágyának, Rúzsa Pálnak háza elégvén, házhelyét a prépost lefoglalta, házi kertjéhez hozzá kerítette, de külső birtokait is úri birtoka (majorsága) alá vetette." A legtöbb probléma a Tallián-családdal volt. „...Tallián Ignác - közölték a tanúk 1847-ben - Bencsik Mihály 1/4-es telkű jobbágy helyét foglalta el, az ő belső fundusára építette úri lakóházát (a község közepén álló mai ún.
