Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)
Harmadik rész - A török hódoltság peremvidékén
békban lakó Kása János és a veszprémi Kása György („...mindketten Urunk Eő Fölsége lovas renden lévő szolgái" - azaz lovaskatonák), akiknek apja Kása Mihály felsöörsi jobbágy volt - eladták felsöörsi birtokukat. Az adásvételi szerződés leírása szerint: eladtuk „...a fólsőörsi fölső mezőben lévő három irtás földünket, kiket köz névvel Osztorói Földeknek hívnak Vakolára dűlőnek..." 14 forintért Bencsik Istvánnak. A terület szomszédai: „...fölly szélrül mellettek az erdő, al szélrül Weszprémi Kiss János földei;" 185 Az irtásföldek szabad kereskedelme mellett a másik lehetőség az volt a szabadabb gazdálkodásra, ha a birtokot nemesítették. Erre példa, hogy 1699-ben a felsőörsön birtokos Kecskeméthy Mihály veszprémi nagyprépost (a káptalan vezetője) egyik tizedfizetésre kötelezett jobbágyának a szőlejét - száz forint lefizetése után! - nemesi birtokká nyilvánította, és ezzel felmentette minden további hűbéri teher kötelezettsége alól. 186 Ezeknek az adásvételi ügyleteknek jóvoltából vált földesúrrá Felsőörsön a Babocsay-család is. Az idősebb Babocsay Ferenc korábban keszthelyi, majd veszprémi várkapitány volt, aki kétes hírű üzleteiről volt nevezetes a balatoni végvidéken. Vagyonát úgy szerezte és gyarapította, hogy a veszprémi vár magyar katonáival rendszeresen jártak marhákat rabolni a Balatontól délre elterülő török hódoltsági területekre, az ott lévő magyar és rác falvakba. Egy-egy ilyen portyázás után Veszprém vára alatt 300350 marhát is összetereltek, s hajtottak innen tovább eladni távoli vásárokra. Babocsay Ferenc és Rumy Kata házasságából két fiú született: az ifjú Ferenc és Pál (mindketten magasrangú katonák), akik a felsöörsi Babocsay-birtokot megalapozták. Az ifjú Babocsay Ferencnek már az 1680-1690-es években volt Felsőörsön részbirtoka. Testvérének, Babocsay Pálnak - a későbbi generálisnak első felsöörsi említése 1698-ból való: négy jugerumnyi (kb. 6 holdas) szőlejét említették meg a felsöörsi szőlőhegyen, majd 1700-ban négy felsöörsi jobbágyáról írtak. A Babocsayak - akárcsak más nemesi családok: Fölső Balázs, Márffy Ferenc - a Fajszy Ányos családtól szerezte zálogba a birtokait. A gróf Eszterházy-család is átvett zálogba Ányos birtokokat, köztük felsöörsi földeket. Valamikor az 1690-es években Babocsay Pál zálogba vett a régi uraságtól - Ányos Györgytől és Pétertől - nyolc lakott és négy puszta telket Felsőörsön, majd rövidesen az Ányos-család egész felsöörsi birtokát zálogba vette, és tartotta birtokában kb. az 1730-as évek elejéig. Babocsay Pál 1693-ban egy felsöörsi jobbágyhelyet (Felsöörs: 142-146. Top. sz.) átruházott nemes Tóthy Mihályra és István nevű fiára. Ez a Tóthy-család (amely egyébként ismeretlen a magyar nemesi családok között!) azt állította magáról, hogy ők az örsi-család kései leszármazottai: Ösi Bertóth (sic!) utódai, s a nevük is attól származik (Bertóthi = Tóthi!). Egy későbbi, 1747. évi adománylevélben így is írták nevüket: „...Tóthy aliter Örsy..." Egyébként az ősi Örsi-családtól származtatta magát - minden alap nélkül - a Tóthy, a Gál és a Mórocza család is. A Tóthy-család - Tóthy Mihály (és felesége: Szabó Klára), majd fiuk: Tóthy István (és felesége: Görög Kata) megtelepedtek Felsőörsön.
