Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)

Harmadik rész - A török hódoltság peremvidékén

Minden falu engedelmeskedett, kivéve a szomszédos - zömében nemesi lakosságú - Szentkirályszabadját. Takaró Mihály a faluba küldte katonáit, akik végigverték a lakosságot, majd megfenyegette őket, hogy a következő tavasszal felégeti az egész falut a törökökkel való cimboraság miatt! Szerencsére erre nem került sor. A helyzet valóban elkeserítő volt. Ugyanezen esztendőben, 1558-ban az alábbiakban jelentett Pesti Bornemissza Ferenc királyi biztos Tihany várából, melynek megszemlélésre érkezett ide: „...8-10 mérföldnyire a (tihanyi) vártól minden föld a töröknek hódol, s a (tihanyi) kapitány kevés népével nem merészkedhet gátat vetni az ellenség portyázásának és támadásainak, úgy hogy a török szabadon járhat-kelhet Tihany körül!"

138 Az 1550-es évek végétől a Balaton-vidéken - és így Felsőörsön is - megjelent a reformáció. A papjaikat elvesztett paraszti nép tömegesen csatlakozott a mindenfelé prédikáló protestáns lelkészekhez. A csatlakozás nem utolsó szempontja volt az is, hogy a parasztok szabadulni akartak az egyházi adóktól! A nemeseket viszont a szekularizáció - az egyházi birtokok szétosztása - is arra késztette, hogy csatlakozzanak a reformáció tanaihoz. Az 1560. esztendő április 24-ik napján vette át - a hajdani Rátold-nemzetségből származó - Gyulaffy László a tihanyi vár parancsnokságát. O is csatlakozott a reformációhoz, s ennek alapján az 1560-as években sorra foglalta le a felsöörsi prépostság birtokait. Hasonlóan református hitre tért át a Felsőörsön birtokos Fajszi Ányos Boldizsár és egész családja. A kegyúri - Batthyány-család védekezni igyekezett, s 1561. július 8-án Batthyány I. Ferenc horvát bán az ifjú Csányi Bernátnak - a királyi kancellária esküdt jegyzőjének - adta át a felsöörsi prépostságot. Azonban az ifjú sem a papi rendet nem vette fel, sem a prépostságot soha nem vette át, inkább a katonai pálya vonzotta, s ő is inkább fosztogatta az egyházi birtokokat.

139 Az 1561. esztendő igen háborús hangulatban kezdődött. „A fejérvári Hamza bég levelét és a basa levelét erőssen hordoznyák - írta Gyulaffy László tihanyi kapitány 1561. március 22-én egyik levelében -, kikben éressen parancsolnak mindenfele, hogy erejek szerint be menjenek Fejérvárra ez jövő keddre, szekerekkel, fejszékkel és ásókkal, kapákkal és tehenekkel és mind fejenként azt parancsolja nekik, hogy be ne menjenek!" 1561. május 26-án a környéken újra fellángoltak a harcok. Gyulaffy László tihanyi kapitány saját embereivel és a pápai vár négyszáz magyar gyalogos katonájával - a török csapatok által megszállott - Veszprém vára ellen indult. Miután a várbeli török katonák készen várták a támadást, Gyulaffy László csapatai elvonultak Veszprém alól, s Felsőörsön át a közeli lovasi szőlőkben táboroztak le. Feltörték a parasztok borospincéit, s tivornyázni kezdett a sereg. Itt ütöttek rajtuk a székesfehérvári török bég lovascsapatai, s közel kétszáz magyar katonát lemészároltak. Gyulaffy László kapitány néhány emberével kivágta magát, s a közeli Tihany várába menekült. „...A magyarok igen vesznek az nagy lakás (ti. evés-ivás) miatt - írta az esetről szóló jelentésében Ormány Józsa sümegi kapitány , mert soha nem lehet az magyar had részegség nélkül, mert csak csatára menjen is, azonnal meg kell valahol részegednie)"

140 Ez a Lovas falunál -