Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)
Harmadik rész - A török hódoltság peremvidékén
Érdekes részlete a tanúkihallgatásnak, hogy ,,...A szúk torokban Somlyó megett" (az Alsóörstől északra ma is magasodó Somlyó-hegy 258 mp Szerző) a felsőörsiek csordahajtó útja volt, melyen át a Balatonra hajtották állataikat. A környéken - a kipusztult szőlők helyén - volt a Négyszögücser nevű erdő, melyet valamikor (1470-ben) irtottak ki szőlőültetés céljára. 169 A Balaton északi partvidékén - szemben az alig 15 kilométerre húzódó déli parttól, hol a török hadsereg volt az úr, s alig 30 kilométerre a török katonasággal megrakott Palota várától - a felsőörsiek szőlők és kertek adásvételével foglalkoztak az 1650-60-as években. A hiteleshelyként működő veszprémi káptalan jegyzőkönyvében egymást követik az adásvételeket rögzítő bejegyzéséek. Ezek közül néhány: 1654-ben Kiss István a felsöörsi szőlőhegyben (Promontorium) levő szőlejét Szakolczay Mártonnak adta el. A következő esztendőben, 1655-ben Fajszi Ányos Péter felsöörsi birtokának és fajszi pusztájának részeit eladta a becsületes Márfi Ferencnek. Ugyanezen évben Ányos Péter szükségtől kényszerítve egyik felsöörsi telkét és fajszi pusztáját Fölső Balázsnak, feleségének és örököseinek 1090 magyar forintért elzálogosította. Néhány esztendővel később: 1661-ben Czipós Anna a felsöörsi szőlőhegyben levő szőlejét Szalay Jánosnak és övéinek adta el. 170 Az 1606-tól számítható - viszonylagos - nyugalom 1664 júliusában váratlanul végetért. Kitört a háború a Török és a Habsburg Birodalom között. A Palota váránál gyülekező egyik török hadoszlop a - Palota, Királyszentistván, Liter, Szentkirályszabadja, Fájsz, Vámos, Vázsony közti útvonalon nyomult előre. A császári csapatok kezén lévő Veszprém várát délröll megkerülve, azon az ősi „hadiúton" vonultak a török csapatok, amely ma is Felsöörs északi határvonalát jelenti. Az 1664. augusztus 1jén Szentgotthárdnál lezajlott és a török hadak teljes vereségével végződő csata után a török csapatok ugyanezen az útvonalon vonultak vissza. Zagarthy Péter veszprémi várkapitány jelentése szerint a török csapatok felégették Veszprém környékét, különösen súlyos volt a pusztulás Felsőörsön, Csopakon, Füreden, Vámoson és Szentkirályszabadján. 171 A Felsőörs újabb törökök általi pusztulásáról semmiféle adattal nem rendelkezünk. Egyetlen közvetett adat maradt fenn. 1664 októberében a veszprémi várban katonáskodó Ladányi Ádám hadbavonulása esetén - számítva arra, hogy esetleg fogságba kerül! - „...mivelhogy énnéköm az hadban el köll mennem, hol ha Isten úgy akarja rabságba köll esnem...", néhány birtokát zálogba vetette, hogy szükség esetén készpénze legyen. Többek között „...Fölső Őrsön lévő hat ház Jobbágyomat, mely vagyon Zala vármegyében adom az én kedves Laskóy András társamnak ezer tallérokban minden hozzá tartozandó ingóságokkal, szántóföldeimmel, halászó vizeimmel, kaszáló rétjeimmel, ezenkívül szőlőhegyeimmel és minden hozzá tartozandóval..." 172 A török háború amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is viharzott, s egy újabb tizenkilenc esztendős békeidő kezdődött ezen a tájon is. Három esztendővel későbbről - 1667-ből - való az az adat, amely szerint a később oly nevezetes Salomváry János és családja is szőlőt vásárolt a
