Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)

Harmadik rész - A török hódoltság peremvidékén

annyira megmaradt a közvélemény emlékében, hogy — 257 esztendővel később - az 1809. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvben is az 1552. év szerepel, mint a prépostság és a templom pusztulásának időpontja. Valóban: 1552 júniusától - több mint másfél évszázadon át - Padányi Bíró Márton felsöörsi prépostságáig (1729-1745) a felsöörsi prépostság nem működött. A kegyuraság újra és újra kinevezte a felsöörsi prépostokat, de azok csak a címet viselték, közelébe sem merészkedtek a török hatalom torkában fekvő prépostságuknak.

132 Veszprém eleste után a Habsburg királyi hadvezetés - a Veszprémből támadó török csapatok feltartóztatására - megerődített és katonákkal ellátott erősségekkel zárta el az utakat. Az új védelmi övezet déli kiinduló pontja volt a megmerődített tihanyi bencésrendi kolostor. Tihany erődítése és őrséggel való ellátása 1552. augusztus 23-tól kezdődött meg. Horváth Márk - Tihany első kapitánya - összesen 150 főnyi katonasággal rendelkezett.

133 Hihetetlennek tűnik, de 1553-ban is — a veszprémi török vártól alig tíz kilométernyire fekvő Felsőörsön - megjelentek a magyar király adószedői, hogy felmérjék az adóztatható portákat. A felmérés szerint alig változott a helyzet az előző - az 1550. évi - felmérés óta. Felsőörs faluban tizenkilenc és fél lakott telket találtak, tehát az 1550. évben felmért tizenhat és fél portánál hárommal többet! Az örsi prépostságnak egy, Pethő Jánosnak pedig két telekkel nőtt a birtoka Veszprém eleste óta! Az 1553. évi dicális összeírás szerint Felsőörs faluban mind a tizenkilenc és fél porta képes volt az adófizetésre, az alábbi földesúri megoszlásban:

134 Ányos Boldizsárnak volt 2 adófizető, a veszprémi várnak (?) 9 és fél adófizető, Pethő Jánosnak 3 adófizető, örsi prépostnak 2 adófizető, Litteráti Jánosnak 3 adófizető telke, jobbágyportája volt. Tehát vagy fiktív ez az összeírás, vagy pedig igaz az, hogy a török hatalom sem pusztított örökké, s amennyiben a meghódított lakosság elvégezte a reárótt kötelezettségeket, úgy nyugton hagyta azokat. A meghódolt paraszti lakosság kiszolgálta a hódító törököket. Igazat írt a közeli sümegi vár servitora - Ormány Józsa 1561. május 21-én Nádasdy Tamás dunántúli főkapitánynak - amikor az alábbiakat vetette papírra: „...A törököt Magyarországba a hódolt népek tartják és éltetik, mert valamit tud gondolni és kérni a török, mindent beviszen a hódolt nép neki; annak fölötte az hódolt nép annyira a törökhöz adta magát, hogy az önmaga vérét, a keresztényt a töröknek beárulja, s minden kémséggel tartja az törököt!" Hasonlóan írt Takaró Mihály, a tihanyi vár kapitánya is, aki elsősorban Felsőörs szomszéd faluját: Szentkirályszabadja népét vádolta 1558-ban a veszprémi törökökkel való paktálással és együttműködéssel. Mindenben árulkodtak nekik, s ők hordták be a legszorgalmasabban Veszprém várába a törököknek az élelmet és a takarmányt. „...Mert meghigyje Nagyságod - írta Takaró Mihály Nádasdy Tamás dunántúli főkapitánynak -, hogy mind az egész földön nincs gonoszabb, embertelenebb nép mint azok a szentkirályszabadjaiak!" Ezért azt javasolta a főkapitánynak, hogy a kö-