Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)

ELŐHANG Veszprémből Füredre igyekeztem. Barátom azt tanácsolta: tegyek egy kis kitérőt Felsőörs felé. Messziről láttam a község fölé magasodó hatalmas tornyot. Befordultam az előtte akkor még elég rendezetlen térre. A torony valóban nagy volt és szép. Azt gondoltam, valaha lakótorony lehetett s a templomot csak később építették hozzá. Mert a torony elegáns román stílusban épült, a templom pedig barokk volt. De láttam ott a téren, a templomhoz tartozni látszó barokk stílusú épület szép kapuját is: ettől jobbra egy kocsmaajtót, amelyen át egy ivóba lehetett belépni. A kapu egy bolthajtásos átjáróba, ez egy kertbe vezetett. Megtudtam ezután, hogy a barokk templomot és a hozzá tartozó préposti „kastélyt" - mert errefelé így nevezték az egykori apró épületekből kimagasló kőházakat - Padányi Bíró Márton, a magyar barokkvilág e kiváló egyházi embere építtette: innen Felsőörstöl indult magasra ívelő pályája. Eszembe jutott, hogy a zalaegerszegi templomot is ő építtette s azt is kifestette szép freskókkal. Sőt, kinyomoztam, hogy Sümegen is építtetett magának egy templomot, - amikor összeveszve káptalanjával, ott építtetett magának barokk stílú kis kastélyt, azt is kifestette a kor egyik legjelentékenyebb mesterével s a kóruson magát is megörökíttette; ott trónol lábánál a selyemmellényű festővel, Maulbertschel, mögötte a nagybotú városbíróval. Ennek a könyvnek szerzője (aki mind tartalmi, mind módszerbeli vonatkozásban példás képet ad Felsőörs történetéről) megírja, mekkora szerepet játszott Bíró Márton az egész község életében - némi erőszakosságoktól sem visszariadva. En a község történetéről csak ebből a könyvből tudok: ez is megér persze egy könyvet: fontos fejezete nemcsak a Balatonfölvidék, de egész Magyarország történelmének. Engem, érthető módon itt és most ebből főként a templom s a prépostság története érdekel - pontosabban: erről vannak személyes emlékeim. Ezek támadnak föl bennem most, mikor ehhez az - ismétlem: kiváló monográfiához kért tőlem az ugyancsak kiváló szövetkezet vezetősége előszót. Elsőül. Jó barátságban voltam Bánás veszprémi püspök úrral, akinek beiktatására úgy is mint vallás- és közoktatásügyi minisztert, meghívtak. Ott találkoztam egy igen elegáns, világot járt, nyelveket tudó, egyáltalán nem vidékies abbéval, aki büszke volt finom boraira és francia barátaira, főként a nagykövetre, akit éppen meghívott magához. Katonatisztből lett pappá, gondolom, hogy előre tudta: felsöörsi prépost lesz. Batthyányi-származék volt; Felsőörs Batthyányi kegyuraság. A Batthyányi-család nagy szerepet játszott nemcsak a Dunántúl, hanem az ország, sőt a Monarchia életében: egyebekközt a császári palota egyik szárnyát is a család egyik jelentős tagjáról nevezték el: mikor ottjártam a bécsi Színháztudományi Intézetben, a Batthyányi-Stiegen (a Batthyányi-lépcsőn) kellett fólmennem.