Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)

Második rész - A honfoglalástól a mohácsi vészig

A két oldalhajó - ugyancsak a tér bővítésének céljából - előre futott a torony nyugati síkjáig, s ezzel eltakarta a torony északi és déli falait. A két oldalhajó ugyancsak a család temetkezésére szolgált. Az 1963-1964. évi belső feltárások valóságos temetőt hoztak napvilágra a templom padozata alól. Összesen 38 viszonylag épségben maradt sír - és tömérdek szétdúlt sír csonttömege került elő a toronyaljban, a két oldalhajóban és a főhajóban, valamint az északi sekrestyében. A déli sekrestye feltárására már nem került sor. Ugyanakkor megfigyelhető volt, hogy a padozatba mélyített sírüregeket a XIII-XVII. század során többször is használták. A korábban oda temetett halott csontjait a sírverem egyik sarkába kotorták össze, s melléje fektették a következő halottat. (Lásd az 1963-1964. évi ásatások leírásait!)

41 A templom építésének évtizedeiben Örsi I. Miske fiai egyre inkább elhatárolták egymástól örökül kapott birtokrészeiket. Az első jelentősebb ügyre az 1260-as évek végén került sor. Örsi I. Miske ispán leánya: Gyöngy asszony - Vámosi Baracs Barla ispán felesége - bár a leánynegyed révén az övé volt már a vámosi birtok, illetve az apjától kapott Lomb nevű peszei birtokrész is, el akarta foglalni testvérének, Miske fiának, I. Rénoldnak fajszi birtokát is. Perre azonban nem került sor, ugyanis a perdöntő eskü napján Gyöngy asszony - tudva, hogy a hamis tanúvallomás milyen súlyos következményekkel jár! - állítását visszavonta.

42 A jelenlegi Felsőörs határának északi részét - nagyjából Köveskútpuszta körzetét - a XIII. században Pesze falu földjei képezték. Bár már akkor is voltak itt birtokai Örsi Miske fia I. Rénoldnak, valamint az Örsi Mária Magdolna egyháznak, a peszei földek zöme Peszey Pál („Galli de Pezey") tulajdonában voltak. A Peszey-család - 1269-ben, a veszprémi káptalan, mint hiteleshely bevonásával - határjárást tartott birtokain. Mivel ez a terület - az utóbbi évszázadok óta - Felsőörs határának északi felét képezi, érdemes sorra venni annak XIII. századi hely- és dűlőneveit. A határjárás leírásából jól felismerhető, hogy a körüljárt birtok északi határa az az út, amely ma is létezik Szentkirályszabadj a, Meggyespuszta, Városi alsóerdő déli széle, Danúvia gyártelep vonalon. A felsorolt hely- és dűlőnevek többsége ma már nem él a lakosság tudatában, emlékük is elenyészett. Ebből adódóan helyüket pontosítani már nem lehet, illetve csak feltételes formában köthetők a mai dűlő- és helynevekhez. Az elsőnek említett Hosszúvölgy valahol a birtok északi felében volt, a mai Köveskútpuszta körzetében. Ettől keletre terült el a - rejtélyes nevű - „Zabaazou". A név egy később - 1282-ben kelt - oklevélben is előfordult „Zabadozow" földje formában, azzal a megjegyzéssel, hogy ez a hely a Peszéről Szentkirályszabadjára vezető út mentén van. Biztosra vehető, hogy ez a különös hangzású dűlőnév azonos a mai Meggyespusztától (a XIII. században Meggyesmezőnek nevezett helytől) délre elterülő - és napjainkban „Szobahely"-nek nevezett - dűlővel. Megjegyzendő, hogy egy jelentős nagyságú római romterületet takar itt a föld. A határjárásban megjelölt következő terület viszonylag jól pontosítható. Itt a Szent Kozma és Dámján tiszteletére szentelt egyházról - Pesze falu templomáról - van szó. Ez a templom-