Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)

Második rész - A honfoglalástól a mohácsi vészig

veszprémi káptalan szolgálatába álltak 1245-ben, hogy így találjanak védelmet egy esetleges újabb tatár támadás esetére. A tatárjárást követő évétizedekből egyre több felsöörsi prépost nevét ismerjük. Az első Ladomér (1249-1254), a következő Benedek (1254-1257).

37 Bendek prépost nevét egy per anyagából ismeri a történetírás. A prépost ugyanis panaszt tett a veszprémi káptalannál mint ítélöszéknél, hogy még mindig (1257-ben!) nem kapta meg a prépostság azt a Buhna nevű szolgálóasszonyt, akit annakidején (1238 körül) adományozott a prépostságnak Orsi Belus fia I. Miske ispán második felesége: Osl Margit aszszony. Miután Margit asszony ekkor már nem élt, olyan tanúkat állítottak elő, akik annak idején saját fülükkel hallották Margit asszony ígéretét. Ezért a veszprémi káptalan elsősorban Margit asszony - 1257-ben még élő - testvéröccsét, Péter fia Pétert rendelte be tanúvallomásra és eskütételre. Péter fia Péter azonban - nem tudni, hogy miért? - nem jelent meg a veszprémi káptalan ítélőszéke előtt! így valószínű, hogy az Örsi prépostság sem kapta meg az évtizedekkel előbb adományozott szolgálóasszonyt.

38 A per során hangzott el - a prépost neve mellett - először az Örsi miséspap: Demeter klerikus (lelkész) neve is.

39 Az 1962-1965 között, a préposti templomban végzett feltárások eredményeiből következtetve, Tóth Sándor azt a véleményt vonta le, hogy az 1240 körül elkészült torony építését követően, az 1250-1260-as években az Orsi-család tagjai - I. Miske fiai: Pál, Kenőid és Ábrahám ispánok folytatták a család kegyurasága alatt álló templom építését. Ekkor bonthatták el véglegesen a régi - XI-XII. századi - templomot a torony keleti oldalán, s építtették a ma is álló új templomhajót. ,,A kivitel technikájában - írta összefoglaló jelentésében Erdei Ferenc és Tóth Sándor - a két építési periódus között lényeges eltérés mutatkozik: a torony teljes egészében kváderkövekből épült, a többi rész viszont terméskőből, és csak a részleteket és a sarkokat rakták faragott kövekből. Ez a különbség valószínűleg anyagi nehézségekkel, vagy megfelelő munkaerő hiányával függ össze. Valószínű, hogy a második építési periódus legnagyobbrészt már a tatárjárás után került kivitelre, az 1240-1250-es években, így ezt a módosítást részben a hirtelen súlyosra fordult viszonyok okozhatták."

40 A feltárást és helyreállítást vezető Erdei Ferenc és Tóth Sándor az alábbiakban foglalták össze a XIII. század második felében felépült új templomhajó építészeti sajátosságait: ,,...Az új tervek szerint megépült templomban a torony keleti oldalához viszonylag igen kisméretű hajó csatlakozik, kelet felé szentélynégyszögben és patkóalakú apsziszban folytatódva. A hajó szélességét az oldalfolyosók..., hosszát a dombtető terepadottságai... határozták meg. A szentélynégyszöghöz kétfelől egy-egy kápolna csatlakozott, amelyek e funkciójukat később elvesztették. Az alaprajz legkülönösebb elemei a hajó és a torony északi és déli oldalához csatlakozó oldalcsarnokok, amelyeket a hajó terétől mindössze egy-egy ajtóval áttört tömör fal választotta el; kifelé viszont ikerablakokkal nyíltak (nyugaton egy-egy, északon és délen három-három) ... Az oldalcsarnokok fölötti emeleten oldalkarzatokat emeltek, amelyek éppen ellenkezőleg, befelé nyíltak, ikerablakokkal. Ezt az elrendezést a viszonylag kisméretű hajó bővítése tette szükségessé."