Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)

Második rész - A honfoglalástól a mohácsi vészig

Kezdetben a torony három oldalával állt szabadon. A XIII. század második felében építették körül a torony északi és déli oldalát. Azóta csak a torony nyugati oldala látható 23 Ez az oldal, a nyugati toronyhomlokzat három egymás feletti faltükörből áll. Az alsó faltükörben helyezkedik el a díszes kapu. A fölötte lévő faltükörben - egymás feletti két sorban - négy ablak zsúfolódik össze. Az alsó sorban három ablak alkot egy csoportot, elfoglalva a faltükör teljes szélességét. Ezek felett - középütt - nyílik társtalanul egy ablak a záró párkányzat alatt. Az alsó három ablak közül a középsőt - a XVIII. századi renoválás során - kitágították, a két szélső ablakon viszont ott vannak - románkori építészetünk egyedülálló példájaként - a csomózott törzsű féloszlopok. A torony a második faltükörrel befejeződött. A torony harmadik ízét képező nyolcszögletű építmény későbbi, talán a XIV. század végén építették. A torony nyugati - fő - kapuján belépő egy - kizárólag vörös kőből faragott - bordás keresztboltozattkl fedett négyzetes alaprajzú helyiségben találja magát, mely kelet felé keskeny ívvel nyílik a hajóba. Ez a toronyalj - Tóth Sándor véleménye szerint - a Rátold-nemzetségbeli Örsi-család (alapító tagjainak!) temetkezési helyéül szolgált. A toronyalj - jobboldali - déli falában, közvetlenül a padlószint fölött félköríves fülke tátong, amelyet már az épület alapozásával egyidejűleg építettek. A kutatás szerint - írta Tóth Sándor: „...bebizonyosodott, hogy ez a fülke reprezentatív, kváderkövekből épített, és eredetileg félig a padlószint fölé emelkedő sír fölé borult. A helyiségen belül még két, ugyancsak kváderkövekből épített sírhelyet tártunk fel: az egyik, az északi oldalon felnőtt, a másik, közvetlenül a bejárat előtt, gyermek számára készült. A fülkés sírhely esetében teljesen bizonyos, a másik kettő esetében pedig nagyon valószínű, hogy ezek a torony építésével egykorúak. Másodlagos helyzetben megtaláltuk az északi oldalon lévő sírhely eredeti fedkövét is, amelyet kereszttel és egy eddig megfejthetetlenül maradt jellel díszítettek. Egy másik románkori sírkötöredéken ugyancsak kereszteket találtunk, amelyeknek elrendezése valószínűleg szimbolikus jelentőségű. A toronyaljban lévő sírok egykor az alapító család tagjainak maradványait rejthették magukban." „Ez adja meg a toronyalj legeredetibb funkcióját - írta Tóth Sándor a továbbiakban - a kissé mélyített szintű, sötét helyiségben ... a festett falak között, a körülfutó padkán ülve, az év meghatározott napján bizonyára az Örsi egyház kanonokjai zsolozsmáztak az itt porladók üdvéért, míg a kápolnában a családtagok feltehetően megemlékező misét hallgattak. A fülkesírban nyilván az építkezés fő patrónusa, az alapító feküdt, aki a tornyot a maga és családja temetkezési helyéül szánta, és eszerint terveztette meg."

26 A torony nyugati és déli fala igen vastag, mivel e falak rejtik magukban az emeletre vezető eredeti lépcsőt, amely az előtérből nyíló egyszerű ajtó mögött kezdődik. Idézzük újra a feltárást vezető szerzőpárost: „A toronyba lépve, még mielőtt a toronyalj helyiségébe érnénk, jobboldalt indul a karzatra felvezető lépcső. A karzaton, tehát a torony emeletén hozta a kutatás a legmeglepőbb eredményeket. Kiderült ugyanis, hogy az emelet eredetileg vékony válaszfallal ketté volt osztva: az északi, nagyobb része szé-