Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)

Ötödik rész - A polgárosodás útján

A sérülten menekülő amerikai bombázórepülőgépet a - veszprémi repülőtérről bevetett m.kir. 101. honi vadászrepülő-osztály egyik pilótája (a veszprémi illetőségű) Benkő Lajos hadnagy üldözte Messerschmitt Me109. Gr-6. típusú vadászrepülőgépén. A mai Szabadságpuszta és Felsőörs közti sávban a Vörösberénynél tüzelőállásban lévő magyar 103/11. légvédelmi üteg négy 80 mm-es ágyúja, illetve a Danuvia gyártelepen összpontosított 203. légvédelmi tüzérosztály egy 40 mm-es gépágyús szakasza is tüzet nyitott a bombázóra. így eldönthetetlenné vált, mi váltotta ki a bombázórepülőgép pusztulását. Utólag Benkő Lajos hadnagy és a 103/11. légvédelmi ágyús üteg 2-2 pontot kapott a gép lelövéséért. Benkő Lajos hadnagy ekkor - a Balaton felett fordulatot hajtva végre szemből támadta az amerikai bombázót, amely már lángolva égett, és személyzete ejtőernyővel menekült a gépből. A kilenc főnyi legénységből öten kiugrottak, s ejtőernyővel szerencsésen földet értek a szentkirályszabadjai katonai lőszerraktár, a murvabánya és Királykút körzetében. Nagyjából a Kopasz-tető légterében - mintegy 1700 méteres magasságban - a bombázógép váratlanul felrobbant és darabokra hullott széjjel. Az égő roncsok még a földön is robbantak. Két amerikai fedélzeti-lövész a robbanás pillanataiban hagyta el a gépet. Ezek zárt ejtőernyővel zuhantak le és szörnyethaltak. A gépben maradt Robert E. French hadnagy főpilóta és Sam J. Idrales hadnagy másodpilóta — mindketten szörnyethaltak, és a gép roncsai között elégtek. Miután az öt amerikai katona ejtőernyővel földet ért, a keresésükre vezényelt veszprémi magyar katonai alakulatok támogatására - Ács Antal kántortanító és leventeoktató vezetésével - a felsöörsi leventék is kivonultak. Mind az öt amerikai katonát elfogták, s Veszprémbe kísérték. A halott amerikai katonáknak Felsőörsre történő elszállítása és eltemetése a községi hatóságokra hárult. A r.kat. temetőgondnok - id. Bartl Kálmán - az alábbiakat jegyezte fel a „Temetői Pénztári Naplóban": ,, 1944-ben egy nagy amerikai repülőt, úgy hívták, hogy légi-erőd, meglőtték, és égve széjjelrobbanva a források (a malomvölgyi források a falutól északnyugatra), a nyugati hegy tetején lezuhant. Egy ember egy iharfa lombjai közé esett, ez élve maradt. Négyen meghaltak: kettő a gép roncsai alatt elégett, kettő pedig kiugrott, de nem nyílott ki az ernyőjük és felismerhetően meghaltak. A repülő leeste után másnap a járási katonai parancsnok századosi rangban, mint temetőgondnokot hivatott be a prépostsághoz, és kiadta a parancsot, hogy a temetőben ássunk sírt az 'angol hősöknek'. Két méter széles, két méter mély és két méter hosszú sírt ásattak. Délután kocsival kimentünk a halottakért. Nagy meleg volt, már oszlásnak indultak. Hogy a fertőzést elkerüljük, Simon Vince lemeszelte őket. Két halottat a repülőroncs alól húztam ki. Az egyiknek a nyakában ezüst nyaklánc lógott a legitimations klapnival, ebben volt a neve. Simon Vince elvitte gazdájának, Keöves Emil dr. törvényszéki tanácselnöknek. A nevére nem emlékezem. A többinek az azonossági jelét nem találtam meg. így egyiknek a nevét sem tudtam feljegyezni. Estefelé temettük el őket, négyet három koporsóba, mert csak annyit kaptunk Füreden. De nem sokáig pihentek a mi temetőnkben. Az egyik napon tudtunk nélkül elszállították őket".