Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)
Ötödik rész - A polgárosodás útján
mély volt. A járványban vesztették életüket: Bernárdi Istvánné Lippert Terézia (46 éves), Kövesi József (38 éves) és Kövesi István (3 éves), Fejér Zsófia (2 éves), Barcza Ádám pásztor (36 éves) és Barcza Erzsébet (5 éves), ? Anna asszony (33 éves), Czibók Erzsébet (27 éves), Kovács Teréz (53 éves), Major István préposti molnár (58 éves) és Major Karolina (8 éves), Bolla Ignácné Kövesi Erzsébet (40 éves), Krits Ferenc (65 éves) és Szabó Istvánné Rúzsa Erzsébet (44 éves). 1857-ben leégett a préposti malom (talán összefüggésben volt a kolerajárvánnyal, hiszen ott halt meg Major István molnár és Karolina nevű kislánya!) Ä helyreállítást a biztosítási összeg fedezte, de a prépost még 200 forintot költött a malom újjáépítésére. 293 1857-ben megindult a község határában lévő földesúri és úrbéri volt jobbágyi földek tagosítása. A munkák 1864-ig elhúzódtak. Mindenek előtt 1857-ben - felmérték a község határát. Megállapították, hogy a község határa 3954 katasztrális hold, amely az alábbi művelési ágakra oszlik: szántóföld: 2259 k.hold (57,2%), rét: 285 k.hold (7,2%), szőlő: 167 k.hold (4,2%), legelő: 167 k.hold (4,2%), erdő: 1076 k.hold (27,2%). 294 A tagosítás előkészítéseként a szántóföldeket három osztályba sorolták: az 1. osztályú 1100, a 2. osztályú 1200, a 3. osztályú pedig 1300 négyszögöllel volt számítható. A réteknél az alap az volt, hogy egy szekér széna (melyet tíz mázsával számoltak) hány négyszögölön termett meg. Az 1857. március 22-én meginduló munka 1857. november 3-ra készült el az alábbiak szerint: szántóföldek: Mikepalota (kőpados, sovány föld): III. osztályú; Csóra-Formó és Csiker dűlők: északi része I. osztályú, déli része III. osztályú; Bacsóhidi dűlő (az alsóörsi és öreghegyi utak közötti terület): I. osztályú; Főszőlő, Papantal, Tilos-dűlők (melyek az Öreghegyre és az Ürgehegyre vezető utak által vannak bezérva): I. osztályúak; Pityorka és Felsőerdő közti terület: II. osztályú; Pottza és Vörösdomb-dűlök (vízhordásos, köves földek): III. osztályú; Czinegedűlő és Koldustelek részei a veszprémi úttól keletre: I. osztályú; Asztaghely (dombos fekvése miatt): III. osztályú; ettől északra a Berektű, Zsiat, Kisirtás-dűlők: II. osztályúak; Gálos-dűlő (a veszprémi határig ez a legjobb minőségű föld): I. osztályú; Vakola-dűlő: I. osztályú és II. osztályú; Pesze-dűlő (a legjobb földek): I. osztályú; Kis-völgyi kenderes földek és káposztás kertek: I. osztályú; Koldustelek (az országúttól nyugatra): III. osztályú. Rétek: Malomvölgyi-rétek (1200 négyszögöllel számolva), Jegenye-rétek (900 nöl-lel számolva), Csikeri-rétek (1000 nöl-lel számolva), Középsoki-rétek (900 nöl-lel számolva), Vakola-rétek (900 nöl-lel számolva), Délöi-rétek (800 nöl-lel számolva). 295 Mindezen előkészületek után - 1857. november 7-én - elkészült a „Felsöörsi aránytagosítási egyezség". Ebben részt vettek a fóldesuraságok: a veszprémi káptalan képviselői, Köves János prépost, özvegy Dallos Györgyné (sz.: Tallián Erzsébet), báró Schmertzing Antalné (sz.: Jeszenszky Anna), Kopácsy József, Bezerédy Gyula, Bezerédy Imre, Rosos Károly, Roboz Istvánné (sz.: Mórocza Terézia), Mórocza Károly, ifjú Dallos
