Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)
Ötödik rész - A polgárosodás útján
dö jogok, járandóságok és kötelezettségek megszűnését, valamint a volt jobbágyoknak a kezükben lévő úrbéri földbirtokok fölötti szabad rendelkezés jogát, s a földbirtokosoknak az országos jövedelmekből leendő kárpótlását. Még folytak az előkészületek, amikor 1854. január 20-án meghalt Niklesz János felsöörsi prépost. Utódává a kegyúr - herceg Batthyány Fülöp - Köves János enyingi plébánost (1813-1887) nevezte ki 1854. január 26án. Köves prépost feljegyzéseiben azt írta, hogy a prépostságot igen elhanyagolt állapotban vette át. A dolgok helyreállítása céljából elődje hagyatékából 2957 forintot ítéltek meg neki, de ebből egy fillért sem kapott. Niklesz prépost - temetői - síremlékét is saját pénzéből emeltette. A préposti kúriát is lakhatóvá tette (sic). A prépostság legnagyobb jövedelmét adó Dinnyéspusztát - sok utánajárással és 5000 forint költséggel - visszaváltotta a kegyúrtól: herceg Batthyány Fülöptől, aki azt korábban az előző préposttól olcsó pénzen bérbevette. A visszaváltás után a pusztát - a kegyúr nagy neheztelésére! - újból bérbeadta, de most 14 ezer forintért. Miután az elmúlt több mint egy évszázadban sem a templomon, sem a préposti kúrián alaposabb tatarozást nem hajtottak végre, 1854-1887 között összesen 120 ezer forintot költött a két épület helyreállítására. Ebből csak a préposti lak javításaira 2194 forintot adott ki. Köves prépost irodalmi tevékenységgel is foglalkozott: 1856-ban jelent meg - Pesten, Müller Emil könyvnyomdájában - az ,,Örsi regék Örs szittyavezér életéből" című munka. A prépost barátságban volt Vas Gereben (polgári nevén: Radákovics József) költővel, aki unokatestvére volt a prépost testvéröccse - Köves Péter - feleségének, Pintér Teréziának. 290 Mórocza Dániel helyi földbirtokos, a felső-őrsi prépostság történetének első feldolgozója - 1876-ban megjelent művének befejező soraiban az alábbiakban emlékezett meg Köves János prépostról: ,,...Kitűnő és nemes szívű emberbarát, az irodalom hű és tiszta jellemű kertésze, minden szép és nemesnek buzgó pártolója, híveinek igazi atyja s bajaiban vigasztalója, törhetetlen és szilárd minden hazai ügy előmozdításában! Ebbéli törekvésében két jó gazda rokona nagy segítségére van, úgymint Köves Péter, a prépost testvére és ennek fia: Köves Ede. Szellemi tekintetben úgy iparkodik javára lenni prépostságának a mostam nemes férfiú, hogy annak úgyszólván minden nyomáról krónikát ír. Van egy régi pásztorbotja, antik szoborral azon." Köves Péter (1817-1892) és neje: Pintér Terézia (1826-1915) 1858-1859 fordulóján már Felsőörsön éltek. Itt született 1859. január 7-én első gyermekük: Gizella (aki rövidesen: 1859. szeptember 6-án elhunyt). 291 1851 és 1860 között a felsöörsi r.katolikus iskolában Tóth Antal volt a tanító. Évi átlagjövedelme - 1851-ben - 75 forintot tett ki. „...A mestert (a tanítót) - írta egy korabeli feljegyzés - egyébiránt a prépost kegyelemből tartja!" A későbbiekben sem változott sokat a helyzet. Egy 1853. évi kimutatás szerint - tíz évi középátlagot tekintve - a tanító évi jövedelme továbbra is csak 92 forint volt. Az 1860. évben is csak fél telek tanítói javadalmazásról írtak, s ismét megemlítették, hogy ,,...a többi a prépost kegyelmétől függ!" 292 Az 1855. év szomorú eseménye volt a kolerajárvány, amelynek során a községben 14 személy halt meg. Az év halottainak teljes száma: 36 sze-
