Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)

Első rész - Az ősidők

bari, telephely maradványok között találták. A lelőhely közelében — 1932— 1933-ban — a veszprémi Bakonyi Múzeum egy kisebb urnasíros temetőt tárt fel. A leleteket ma is a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban őrzik (VBM.54.7.1-47. leltári szám alatt). A késöbronzkor egy későbbi - mintegy 3300-3100 esztendővel ezelőtt élő - szakaszát nevezi a régészet „halomsíros kultúrának", melynek jellegzetes - bütykös oldaldíszítéssel ellátott edénytöredékei - a Vakolai-dűlőben kerültek elő. Ugyancsak erre a korszakra jellemző kerámia- és telephely-maradványokat találtak - 1965-ben - a Főszőlők területén is.

5 A korai- és késő vaskor - 2800-2100 évvel ezelőtt lezajlott - népmozgásai is érintették Felsőörs körzetét. A késői vaskor népének - a keltáknak nyomát őrzi az a grafitos kerámiatöredék, amely a Főszőlőkben húzódó időszakos patak mentén került elő (ugyancsak 1965-ben). A Balaton-felvidéken élő koravaskori (illyr) és késővaskori (kelta) népesség egymással való háborúskodásait kihasználva nyomultak be a mai Dunántúlra a Római Birodalom csapatai. Mintegy 1900-1700 esztendővel ezelőtt - a Kr.u. I—V. században — számos római tanyás-gazdaság (villa rustica) épült fel ezen a tájon is. Ősi eredetű - de a római korban is élénk forgalmat lebonyolító - út húzódott (és húzódik ma is) Felsőörs határának északi szélén. A Tapolca felől érkező - ma is használt - út Nemesvámosnál fordult keleti irányba, majd átszelve a mai Baláca-puszta területét, a Városi-erdő déli szélén húzódott Meggyespusztán és Szentkirályszabadján át Liter felé. Az út mentén számos római majorság és tanya épült fel: Baláca-puszta, Meggyespuszta-Szobahely, Köveskútpuszta-Kőpad, Romkút, stb. területén. Az említett úttól délre - a mai Felsőörs határának északi részében (Kőkútpusztától délkeletre), a volt préposti földeken lévő Kőpad nevű helyen is volt egy római kori tanya (villa). Elsőnek a veszprémi múzeum alapítója, Laczkó Dezső tárta fel 1911-1912-ben. Kuzsinszky Bálint régész is felfigyelt itt egy - 12 m átmérőjű, 1,5 m magas - domborulatra, amely tele volt római kori épülettörmelékkel: kövekkel, téglákkal, kerámia törmelékkel. Ettől délnyugatra - az ugyancsak prépostsági földeken lévő - Ányiházán (vagy Ányosháza-dűlőben) gyakori lelet a peremes római tégla. A mai Felsőörstől délre emelkedő kisebb magaslaton - a Misketetőn - a préposti szántásban Laczkó Dezső római nyomokat észlelt. Ugyanitt találta Csendes Gy. helyi lakos azt az öt római bronzpénzt, melyet a veszprémi múzeumnak ajándékozott. Egyébként római kori éremlelet Felsőörsön - a Táncsics u. 4. sz. ház helyén - is előkerült, melyek közül 12 darabot a veszprémi múzeumnak ajándékoztak. A legjelentősebb római kori települések azonban a mai Főszőlők területén voltak. A veszprémi múzeum szakemberei három jól elkülöníthető római kori épületegyüttest figyeltek meg a két időszakos patak között emelkedő dombon. Már 1860 körül - Rómer Flóris régész - említette, hogy Mórocza János szőlejében nagy számmal találtak római kori téglákat, és előkerült egy kőoszlop is. Laczkó Dezső 1912-ben elsősorban Lőrincze István öreghegyi szőlejét emlegette, ahol római kori épületmaradványokat észlelt. Ugyancsak római kori épületmaradványokat - téglaoszlopos hypocaustumot, ter-