Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)

Negyedik rész - A katolikus restaurációtól

főre növekedett. Ez a 614 ember 130 családban él. A férfiak száma: 308 fő (ezek közül nemesi rendhez tartozik 30 férfi). A 614 lélek közül: 2 pap, 30 nemes, 28 paraszt, 29 polgár, 79 zsellér, 32 egyéb, 104 fiúgyermek és 306 nő élt a faluban, ami összesen 610 személyt tesz ki! A faluban élő 130 családból hét igazolt és három nem igazolt nemesi család. A faluban ugyanakkor 135 lakóház volt. A nemesi családokra vonatkozó adat nem vág össze az 1786. évi Zala vármegyei nemesi összeírással, amely csupán egy nemesi családot említett: Kovács Sámuelt és annak Péter fiát.

2 Az 1786. év egy érdekes esete volt a következő. Ezen esztendő Szent Dömötör napján - április 9-én - Hollósi Katalin eladta felsöörsi szőlejét 30 rénusi forintért nemes Mórocza Sámuelnek. „...Ez a szőlő - írta Hollósi Katalin az adásvételi szerződésben - Hollósi György Báttyám Uramat illetné, ha életben vagyon (mert messze földön katona)..." Hollósi György valóban katona volt a Dél-Magyarország területén a törökökkel háborúzó osztrák-magyar hadseregben. Hollósi György azonban hírét vette huga adásvételi ügyleteinek, s 1788. március 21-én már megérkezett a levele Mórocza Sámuelhez: „...Nem tudom - írta a katona - az jó húgom hogy merte eladnyi, holott az szőlő az enyim, és engemet legkisebb levelével sem tudósított. Tehát én most tudósítom, hogy az szőlőkhöz hozzá ne merjen nyúlni az én jó húgom ... Egészség felől tudakozván egészségem legyen hála az Istennek jól szolgál ... Újsággal pedig eléggel bővelkedünk, mert itt márciustól fogva háborúnk vagyon az törökkel, most Enikőn (?) városát megvettük az töröktől ... Addig is kérem Báttyám Uramat, hogy a szőlőnek az ára jó helen legyen, ha valamikor még hazajuthatok, fölvehessem ... Ezzel maradok igaz atyafi Hollósy György. Die 21 Marty 1788."

250 Az 1780-as évek végén a felsöörsi katolikus plébániához tartozó falvak sorra önállósultak, önálló plébániák lettek.

251 Közigazgatási téren is változásokat követeltek. Valószínűleg a növekvő adminisztráció következménye volt, hogy felmerült a Zala vármegyétől való elszakadás és a Veszprém vármegyéhez kapcsolódás gondolata (ami végülis 1946. január l-jével megvalósult). A csopaki hegyközség 1790. április 12-én tartott közgyűlésén hangzott el az alábbi megállapítás: „...Szörnyű nagy kárára van mind a nemességnek, mind az adózó szegénségnek, hogy ezen része a Nemes Vármegyének (ti. Zala vármegyének) csak mind egy túró zsák, úgy csúszik a Balatony és Veszprém vármegye közé!"

252 A nagyértékű szőlőterületek bővítése állandóan folyt Felsöörs körzetében. A környező magaslatokon elterülő erdők irtásával igyekeztek új - és új irtásföldekhez, területekhez jutni. Az egyre nagyobb szőlőbirtokokkal rendelkező alsóörsi Mórocza Sámuel 1790. november 20-án szerződést kötött Lőrincze Mihály, Pór György, Bencsik Pál, Deső István, Bagi Ferenc, Horváth Márton, Zajda István, Sipos Mihály jobbágyokkal a felsöörsi határban lévő Berektó nevű diverticulumban fekvő harasztos kivágására és szőlőtelepítésre. A jobbágyok elvállalták az irtást. „...Kovács Sámuel és Sipos irtásai közt, a szabadi határ szélig mint illik, ki fogjuk irtani (ti. a harasztost), annak tuskóját és harasztyát a szükséges melegedésen kívül 9. Felsöörs évszázadai 129