Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)
Első rész - Az ősidők
A Balaton-felvidék — tengerszint feletti 280-300 méteres magasságban váltakozó - terephullámai délkeleti irányban meredek lejtőkkel szakadnak a Balaton tükrének tengerszint feletti 108 méteres síkjára. A fennsík és a Balaton partvonala között emelkedő lejtőket mély völgyek sorozata szabdalja részekre. A Balatonra ereszkedő lejtők törésvonalán számos forrás buggyan elő, s az ezekből eredő patakok sűrűn csörgedeztek (és csörgedeznek ma is) a mélyen fekvő Balaton felé. A sűrű erdőségekkel borított fennsík és a Balatonra nyíló völgyek forrásai-patakocskái ősidők óta ide vonzották a vadak vonuló csordái után kóborló ősemberek csoportjait. Még a Balaton sem létezett, amikor a fennsík peremén már megjelentek az emberek. Ahol ma a tó végtelenbe nyúló víztükre villódzik, akkor ott hatalmas szélfúta pusztaság terült el. Néhány száz méterre a mai Felsőörs község északnyugati határától, a napjainkban Királykútnak nevezett ősi forrástól északra - mintegy ezer méternyire (a mai Lovas község északi határában) - a Kárpát-medence egyik legérdekesebb öskőkori gödreiből - 1951 tavaszán - furcsa és a ma élő szarvasfajtáktól elütő agancsszerszámok kerültek elő. Mészáros Gyula - és a később csatlakozó Vértes László - ősrégészek a murvabánya mélyén két őskori gödröt tártak fel, amelyeket élénkvörös színű, limonitos és hematitos agyag töltött ki. Az ősidők embere a vörös agyagot testének - rituális célokból történő - festésére, illetve eltemetett halottainak az élet színétjelképező vörös földdel való betapasztására használta. Az őskorban művelt bányagödrökben mintegy száz darab szerszámmá átalakított agancsot és csontot találtak. A primitív bányaszerszámok között talált jellegzetes kidolgozású kovapengék tanúsága szerint ezeket az eszközöket a - Cro-magnon-i ember által hordozott - Szeleta-kultúra korában, 75-50 ezer esztendővel ezelőtt készítették 1 A fenti - példátlan értékű - lelet egymagában áll. Az utána következő sok tízezer esztendőből semmiféle lelet nincs. A vörösagyagbánya gödreit már legalább 30-40 ezer év pora borította, amikor a Balaton kialakult! A tó születésének kérdése még vita tárgya. A szakértők véleménye az, hogy mintegy húszezer éve hatalmas földtani kéregmozgások játszódtak le a Dunántúl térségében. Egyes földtani rétegek megsüllyedtek, s ezek a behorpadt medencék töltődtek fel vízzel. Kezdetben az Os-Balaton felülete jóval nagyobb volt a mainál, s mélysége is átlagosan 90 méter lehetett. Ezekből az évtízezredekből semmiféle emberi nyom és lelet nem mutatható ki ezen a környéken. Csak az utóbbi hatezer esztendőben sűrűsödnek a régészeti leletek Felsőörs körzetében. A legkorábbi - 6000-5500 éves - maradványokat az újkőkor (neolitikum) korából ismerjük. A régészet által a „vonaldíszes kerámia kultúrájának" nevezett kor - öt és fél ezer éves - edény cserepeit és kovaköpengéit Felsőörstöl északra, az ún. Peszei-forrás (a középkori iratokban szereplő Mosókút) környékén, valamint az abból eredő Peszei-patak vagy Malomvölgyi-patak felső szakasza mentén találták meg 1965ben. Jelenlegi ismereteink szerint Felsőörs körzetében ez a legrégebbi, emberek által lakott terület.
