Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)
Negyedik rész - A katolikus restaurációtól
vagy egy mérő (62,3 liter) zabot, egy kappant (vagy két csirkét) és egy kenyeret. Súlyosan érintette a jobbágyságot, hogy az eddigiekben szabadon adhatóvehető, valamint adómentes irtásföldeket az uraság kötelezően megválthatta a jobbágytól: egy-egy kaszás rétet vagy egy hold szántóföldet 4 forint áron. Ugyanakkor az irtásfóldek után - „terragium" címen - minden hold szántóföld után egy-egy gabona „keresztet" vagy tizedet, minden irtásrét után (minden szekér széna után) 40 dénár censust szedhetett be a káptalan. Az igásállatok hiányában földet bérelni nem tudó - de házzal rendelkező - ún. házas zsellérek évi 18 napot, a ház nélküli zsellérek pedig évi 12 nap gyalogrobotot teljesítettek az urasági majorsági földön. Ezenkívül tartoztak az uraságnak elöfogatot adni, levelet hordani, évenként négy napot segíteni vadászatnál vagy halászatnál. A házas zsellérek pénzjáradékként („census Ordinarius") évi egy-egy forintot (60 krajcár) fizettek két részletben; a hazátlan zsellérek ugyanakkor évi 40 dénárral (20 krajcárral) tartoztak a földesúrnak, a káptalannak. Az 1755. évi urbáriumban a káptalan a földesúri regálékat teljesen magának sajátította ki. Kivételt képezett a faluban levő kocsma, melyet fél esztendeig a jobbágyság használt. A falu határában történő legeltetés továbbra is mindenki számára szabad maradt. A faizás, az erdőhasználat eleven fának kivágása, kertelni való vessző, szőlőkaró vágása - azonban ezentúl már csak az uraság engedélyével történhetett. Az engedély nélküli kártevés három napi gyalogmunkával volt büntethető. A falvak önkormányzatának ügyében az 1755. évi káptalani úriszék nem változtatott a korábbi szokásokon. A bírákat és esküdteket továbbra is az uraság jelölte ki, a választás azonban a jobbágy lakosság joga maradt. A vegyes felekezetű községekben - mint Felsöörs esetében is - évente kellett váltogatni a református és a katolikus bírókat, de mindig úgy, hogy helyettese a másik felekezetből való legyen. A községi bírók évenkénti elszámolással tartoztak. Továbbra is érvényben maradt, hogy az uraság tudta és engedélye nélkül házat építeni nem lehetett, telket-szőlőt venni, eladni, cserélni is csak az uradalom tudtával és beleegyezésével volt lehetséges. Az állami - vagy hadiadó (dicá) - összegét a falusi önkormányzat csak az uradalom megbízott tisztjének jelenlétében és tudtával oszthatta szét családokra. 220 1758-ra elkészült a Felsőörsön lakó jobbágyság - a veszprémi káptalan jobbágyainak - vagyoni felmérése. A vizsgálat megállapította, hogy egész telkes jobbágy nem volt köztük, csak résztelkes. Fél telkes volt hét család, tehát úrbérben használt szántóföldjük nem haladta meg az évi 16 pozsonyi mérő súlyú gabonavetést. Műveltek még tíz és háromnegyed kapás szőlőt és három kaszás rétet. Állatállományuk volt: 28 ökör, 6 ló, 7 tehén, 12 sertés és 17 juh. Negyed telkes volt két család, tehát úrbérben használt szántóföldjük nem haladta meg az évi 8 pozsonyi mérő (azaz: kb. 500 liter) gabonavetést. Volt még 11 kapás szőlejük és 5 kaszás rétjük. Állatállományuk: 28 ökör, 9 ló, 9 tehén, 14 sertés, 17 juh. Három család volt árendás (akik pénzben fizették ki úrbéri szolgáltatásaikat). Volt 3 kapás szőlejük, állatállományuk pedig 3 lóból, 2 tehénből és egy sertésből állott. 2 ^ 1
