Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)
Negyedik rész - A katolikus restaurációtól
4. FEJEZET ÚRBÉRI SZERZŐDÉSEK FELSŐÖRSÖN AZ 1750-1760-AS ÉVEKBEN Az 1750-es évekre végetértek azok a nagyvonalú kapcsolatok, amelyek a földesurak és az azok földjeit (kisebb-nagyobb ellenszolgáltatások árán) bérlő és művelő jobbágyok között voltak. A lakosság általános létszámnövekedése, Veszprém városának lassú kibontakozása és az abból adódó piaci lehetőségek növekedése arra késztették a földibirtokosokat, hogy növeljék majorsági gazdálkodásukat. Mindenütt - így Felsőörsön is - megfigyelhető volt, hogy a földesurak növelték jobbágyaik munka-, termény- és pénzjáradékait. Felsőörsön továbbra is két egyházi (káptalani- és préposti) - és két világi (Ányos- és Tallián-családok) nagybirtok volt. Felsőörsön elsőnek - 1752-ben azok a jobbágyok írtak panaszos levelet, akik özvegy Tallián Ignácné földjeit bérelték. A jobbágyok azt tették szóvá, hogy a fóldesúrasszonynak a korábbi szerződések értelmében a művelt szőlők után csak „fél kilencedet", azaz a termésnek egy tizennyolcadat voltak kötelesek leadni földesúri termény adóban. „...Most pedig mi rajtunk szegény Jobbágyain egész kilencedet vesz és vészen..." - panaszkodtak a jobbágyok. Ugyanakkor az irtásföldek ügyében is panaszt emeltek: „...Vannak azon kívül némely irtás földek, mellyek az ellőtt mint egy 30 esztendővel erős erdők voltak, némely részeit Édes Atyáink, rész szerént pedig magunk irtottuk ki, ugyan ezeknek is a Tized kiadásában nem háborgatattunk, de tavali esztendőben hatalmasson meg vette rajtunk az Földes Uraságh, Urbáriumnak tenora (szelleme - Szerző) pedig azt tartya, hogy az irtás földek régi Ususban (szokásban - Szerző) maradgyanak..." Elpanaszolták még azt is, hogy az uraság a bérelt telekhez nem tudott adni - kötelezően! - rétet. Helyette földeket adott. Ezért pedig ők nem kötelesek sem tizedet, sem robotot adni! „...Kire való nézve együgyű térd hajtással siránkozással esdeklünk Méltóságos Kegyelmes Urunk Kegyelmessége előtt, méltóztassék Nagyságod mind ezek eránt bennünket Kegyeimessen meg vigasztalni, melly Kegyes Grátiáját Nagyságodnak meg hálálni, és tündöklő hosszú élteért s boldog Uralkodásáért Istenünk előtt szívbül esedezni meg nem szűnünk. Méltóságos Kegyelmes Urunknak alázatos együgyű szolgája Tettes Szalabéri Horváth Theresia Fölső Örsi Jobbágya.'^ 18 Hogy a címzett - Galánthai Eszterházy László királyi comissárius - mit tett, vagy válaszolt - nem ismerjük. Sajnos, a panaszos levél a kérelmező jobbágyok nevét sem tartalmazza. A veszprémi káptalan, mintegy előkészítendő egy új úrbéri szerződést, 1753. április 12-én összeiratta a birtokain - így a Felsőörsön - élő jobbágyait. Az összeírás szerint a községben a veszprémi káptalan jobbágya: 13 családfő, 16 fiú. A megművelt föld: 74 hold szántó (amely 177 pozsonyi mérő gabonát terem), továbbá egy és háromnegyed kaszás rét, 21 kapás szőlő. Az állatállomány: 22 ökör, 11 ló, 8 tehén, 5 borjú és 11 juh volt.
