Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)

Negyedik rész - A katolikus restaurációtól

egyházmegyei papság, Zala vármegye közgyűlése és a Cancellária - nem utolsó sorban Mária Terézia királynő - ismerve Padányi Bíró Márton kíméletlen erélyű hitbuzgalmát a rekatolizáció érdekében, 1745. március 18-án őt iktatták be a veszprémi püspöki méltóságba. A püspöki méltósággal együtt elnyerte Veszprém vármegye főispáni és a királynő kancellárja címet is. Rövidesen — 1746-ban magyar királyi tanácsos, majd 1747-ben valóságos belső titkos tanácsossá választották, s élete végéig (1762-ig) a királyi udvar teljes bizalmát élvezte. Padányi Bíró Márton azonban továbbra is gondját viselte küzdelmei színhelyének - Felsőörsnek. Még püspöki kinevezése esztendejében 1745-ben - elrendelte, hogy Mária Magdolna ünnepén a veszprémi hívők vonuljanak körmenetben a veszprémi székesegyháztól a felsöörsi régi templomig - ami közel tíz kilométeres távolságot jelentett. Ez a szokás hosszú évekig - még Bíró Márton halála után is - fennmaradt. A kegyúr - gróf Batthyány Lajos főkancellár - Horváth Istvánt, Kőszeg szabad királyi város plébánosát és Vas vármegye tábori káplánját nevezte ki felsöörsi préposttá. A kegyúr ebben az esetben kikötötte, hogy a prépost költözzön Felsőörsre. Miután Horváth István tábori lelkész is volt, és a tábori élettől rögtön nem tudott megválni, utasította a kegyúr, hogy átköltözéséig tartson Felsőörsön egy káplánt. Horváth prépost azonban húzta-halasztotta az átköltözés végrehajtását, s nem hagyta el Kőszeget. Padányi Bíró Márton veszprémi püspök azonban hajthatatlan maradt. O, aki oly hosszas küzdelmet folytatott a felsöörsi prépostság felemeléséért (és a préposti jövedelmet is évi 1500 forintra emelte fel!), a kifogásokat nem fogadta el. Ugyanis már 21 hónap telt el a préposti kinevezés óta. Horváth István vitába szállt a püspökkel: tagadta a veszprémi püspök joghatóságát az ügyben, mivel a felsöörsi prépostság az esztergomi érsek joghatósága alatt állott. Padányi azonban bizonyította, hogy a felsöörsi prépostság a veszprémi káptalanba van bekebelezve és annak personátusát képezi. Ugyanakkor az a tény, hogy a felsöörsi prépostok egyúttal plébánosok is voltak, egyértelmű, hogy a veszprémi megyéspüspökök joghatósága alatt állnak. A hosszú vita után - 1749-ben - Horváth István Felsöörsre költözött, az előző évben - 1748-ban - véglegesen felépült és elkészült új préposti kúriába. Az új épület minden igényt kielégített. Abban az időben az épület főbejárata az a kettősszárnyú kőkeretes ajtó volt, amely ma a „Vén Oroszlán" vendéglő bejárata. A kapu külső szárnyai kifelé, a belsők befelé nyíltak. Az ajtókeret felső részében - amely vörös homokkőből készült - van a kegyúri családnak a Batthyány-ak címere. A címert felülről veszi félkörbe az építkezés befejezését megörökítő évszám: MDCCXLVIII. (1748). A kapubejárat kétoldalán 3-3 zsalugáteres ablak teszi harmonikussá az épület főhomlokzatát. A kapun belépve, a kúria tágas előcsarnokába az ún. „kőebédlőbe" jutunk (amely napjainkban a Vén Oroszlán vendéglő ivója). Az előcsarnokból - a főbejárattal szemben - egy ugyancsak kétszárnyú ajtón át az udvarra léphetünk. Az előcsarnokból jobbra a személyzeti szárnyba nyílott két ajtó. Itt volt két cselédszoba (az első kettő), majd a konyha (ebből kettő is volt), majd a