Bél Mátyás: Veszprém megye leírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. (Veszprém, 1989)

Harmadik alfejezet: Az alsó járásról - Harmadik szakasz: E járás falvairól

Szécsisziget a felsölindvai és rimaszécsi SZÉCHY család utolsó fitagjának, Dénesnek 1684-ben történt halála után Júlia leánya férjére, KÉRY FERENC grófra szállt át, aki vasmegyei főispán volt. Ez időben SZAPÁRY PÉTER, a legendás hírű török fogoly, Sopron és Mosón ogy.-i követe, alorszúgbíró olyan nagy szolgálatokat tett a KÉRY családnak, főleg Felsőlendva, Muraszombat, Szécsisziget és tartozékainak megszerzésében, hogy a Kéryházaspár neki 1687-ben 33.500 frt-ért örökárban eladta e várakat és tartozékaikat (39 helység és 3 puszta). A király SzAPÁRY-naÁ: a THÖKÖLI-felkelés idején tanúsított hűsége jutalmául beleegyező adománylevelet adott s őt 1690-ben Muraszombat örökös ura és báró címmel ruházta fel. Péter fia, Miklós 1722-ben grófi rangot nyert. 68 Régebbi régészeinktől eltérően ALFÖLDI és RADNÓTI Mogentianaet Zalaszentgrót tájára helyezik; Fenék szerintük a római Valcumnak helyén áll. RÓMER FLÓRIS az esztergomi prímási könyvtárban olvasta már Bél fenti leírását „Fenékoár"-ról és KUZSINSZKY BÁLINT azt írja „A Balatonvidék régészeti áttekintése" c. tanulmányában (Bal. Múz.-Egyes. első évkönyve, Keszthely 1903), hogy Rómer Bél Mátyás leírása után akadt reá a fenéki castellumra s azután lerajzolta és újra ismertette. 69 Amikor a későbbi II. József, akkor császár, 1770-ben ezredét látogatván, a keszthelyi FESTETics-kastélyba szállt, ezt a megjegyzést tette: „Ha Festetics volnék, kastélyomat úgy építettem volna, hogy kertem a Balatonra szolgált volna le". SZABÓ D.: A Festeticscsalád története. 172. lap. 70 Csobáncvár 1707. évi ostromát, Kreutz tábornok elestét részletesen, 7 oldalon tárgyalja THALY Kálmán: A Dunántúl hadjárat c. tanulmányában, Századok 1879—80. A várvédő vitéz SZÁZ Márton kapitányról és társáról, DÓCZY Péterről 1. Századok 1881. és DORNYAY B. közleményeit, Tapolcai Lapok, 1942. 71 ERDÉLYI LÁSZLÓ a Tihanyi Apátság történetében megírta, hogy GRASSÓ WILLIBALD apát (1719—1740) legjobb alkotása az apátsági egyház és monostor építése és díszítése volt, de az építmény 1736-ban tűz martaléka lett. Utóda, LÉCS ÁGOSTON (1740—1760) végeztette el a templom és monostor újjáépítését; fennmaradt arcképe őt a nagy építkezés tervrajzával ábrázolja. 72 Tihany helység az ő nevezetes vára és apátsága miatt egész a legújabb korig (1873) valóban „város"-ként szerepel; így „oppidum" még Lud.'NAGY 1828.-Í statisztikájában és „mezőváros" FÉNYES ELEK 1865. évi leírásában a Dunántúl megyéiről, mely az 1863. évi első helységnévtár adatait tartalmazza; de mezőváros még az Orsz. Stat. Hiv. 1873-ban kiadott első helységnévtárában is, Szigliget várával együtt. Sőt 1863-ban még Csobánc, ill. Gyulakeszi is mezővárosként van feltüntetve. Tihany földrajzáról általában, de különösen az ű. n. „Barátlakások"-ról alaposan és érdekesen tájékoztat CHOLNOKY JENŐ, a Balatoni Társaság Könyvtárában megjelent „Tihany" című kötetben, hol pontos helyrajzok és szép képek mutatják be ezeket a pusztuló és sürgős konzerválásra szoruló emlékeket. — BÉL MÁTYÁS figyelmét valószínűleg KREKWITZ: Beschreibung des Königreichs Ungarn c, 1685ben megjelent munkája hívta fel a tihanyi barlangokra. Már KREKWITZ rámutat a tihanyi „sziget" (Insul des Plattensees) önellátó mivoltára és a barlanglakásokról így ír: „Ein Büchsenschuss vom Schloss ist ein Brunnquell und darneben ein Antiquitaet in einem felsigen Berg, naemlich Stuben, Kammern, Küchen, Keller, Capell, Tisch und Bette, alles in Stein eingehauen, so vor Jahren bewohnet worden. Von wem aber die Arbeit... in den leisen gemachet worden, hat man keinen gewissen Grund. Man haelt gleichwol darfür, daß die Einsiedler die da gewohnet, solches getan haben." E német szöveg és BÉL leírása közt feltűnő a hasonlatosság.