Bél Mátyás: Veszprém megye leírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. (Veszprém, 1989)

Harmadik alfejezet: Az alsó járásról - Harmadik szakasz: E járás falvairól

0 Veszprémmegye és a többi megyék talajviszonyainak mai állapotát megbízhatóan tünteti fel a mezőgazdasági kamarák igazgatói által 1936-ban kiadott Orsz. Mezőgazd. Címtár „Talajmegoszlás" c. fejezete, hol 14 ns/lopban vannak feltüntetve a talajviszonyok je'legzctességei. Pl. Veszprémm. összes, közel 690 ezer k. hold mívelés alatt álló területéből 415 ezer a fakószürke és barna erdei eredetű talaj, 146 ezer a meszes an.yakőzeten keletkezett, csekély vagy közepes értékű hegyvidéki, löszös, márgás és homoktalaj és 12 ezer a vörös, vasas talaj. 10 Ez nyilván a dénár volt, melyből 100 tett ki egy kurta (magyar) frt-ot és 120 egy rénes frt-ot. Belházy János értéktáblázata szerint egy kurta frt 2.76 aranykorona (1896ban). Vásárlóerő szerint egy Bél-korabeli frt egy köböl búza ára volt. Egy köböl 2 pozsonyi mérő vagyis négy véka, kb. 140 kg. — 1706-ban egy font tehénhús ára 4 dénár volt. (Nagy Iván: Árszabás 1706-ból.) 11 Ez utóbbi elnevezés Ciak tévedés lehet, valószínűleg a menyhalhoz hasonló harcsát gondolta, vagy a esik halnem valamelyik faját. 12 A hivatalviselésre vonatkozó fenti mondatok a Kalocsán revideált kéziratból hiányzanak, ellenben a Minutumokban (277) megvannak. Valószínűleg már a PALÁSTHYMATTYASOVSZKY-féle kormányszéki cenzúránál törölték ezeket. 13 BÉL felsorolása a veszprémmegyei nemesi családokról, éppúgy, mint a somogyiakról (v. ö. 41. jegyi.) és a zalaiakról (v. ö. 63. jegyz.) a dolog természete szerint eléggé hiányos, de a genealógiai és birtoktörténeti ismeretek akkori kezdetleges állásához képest aránylag sok nevet tartalmaz, s arról tesz tanúságot, hogy a barokknak a multat, az ősiségét s a dicsőséges hagyományokat felmagasztaló jellegzetes irányzata BÉLtől sem maradhatott idegen. LEHOTZKY ANDRÁS, az ő 1796-ban megjelent, azóta annyiszor idézett nemesi családtörténete (Stemmatographia) bevezetésében BÉL munkáinak több helyét idézi, ahol polihisztorunk fájdalommal panaszolja, hogy míg más nemzeteknél mindenütt nagy becsben tartják és kutatják a kiváló családok emlékeit, „soli Hungari nosmet ipsos- negligimius..." (saját magunkat a magyarság jobb hírének nagy kárára — magno rerum Hungaricarum et raclions famae dispendio — elhanyagoljuk). Pedig — mondja BÉL más helyen — milyen üdvös és hasznos dolog volna, ha a magyar főúri és egyéb kitűnő családok összegyűjtenék és közzé is tennék őseik emlékeit. Az alábbiakban, épúgy, mint id. 41. és 63. jegyzetünkben is, a családok közül, melyeket BÉL megemlít, elsősorban a balatoni vonatkozásúakról közlünk néhány fontosabb tört. adatot LEHOTZKY, NAGY IVÁN, KEMPELEN, BALOGH, a hozzáférhető családtört, monográfiák és a Királyi Könyvek kivonatai alapján. A történeti szerepet vivő legismertebb családok nevét fordításunkban és magyarázatainkban lehetőleg az illető családok által most használt írásmódban adjuk. Pl. az ESTERHÁZY, BATTHYÁNY, FESTETICS, SZÉCHÉNYI nevek írása e családok emelkedése során számos változáson ment át; legkiválóbb tagjaik aláírása a tört. okmányokon is hol ilyen, hol másmilyen alakban szerepel. Mi tehát ESTERHÁZYÍ írunk, noha Pál nádor még Esztorásnak, meg Eszterhásnak írta magát, s Antal kuruc generálisnak is Eszterházy aláírását láttuk. A BATTHTÁNYak előbb „de Battyán"-t, a XVIII. századbeliek Batthyánit írtak; a FESTETicsek legrégebben Ferstetycknek, később Festetichnek (mint SZEKFÜ nagy történetében is) írták nevüket; a Széchéni/íeknek az 1905. évi nemzetségi gyűlés állapította meg helyes névalakját, régen „de Szécsen", majd Szécseni és SZÉCHENYI alakok fordulnak elő, mint ahogy a legnagyobb magyar is az 1822. évtől fogva Széchenyinek írta magát. A GARA nemzetség, mely XIV. és XV. sz.-ban három nemzedéken át apáról fiúra viselt nádorságot, 1480-ban, ill. 1482-ben kihalt. — A nagyerejű KINIZSY PÁL magtalanul halt el. — Hasonlóképp rég kihaltak az enyingi TÖRÖK, VERBŐCZY és HOSSZUTÓTHY családok. A bakonyi Csesznek vára és uradalma előbb Gara, majd Verbőczy, azután enyingi TÖRÖK ISTVÁN, utóbb HOSSZUTÓTHY birtoka volt. LEHOTZKY szerint HOSSZUTÓTHY ISTVÁN, a család utolsó frtagja (megh. 1649) Cseszneken kívül Pápát, Ugodot, Simontornyát is bírta, s mivel barátja, ESTERHÁZY DÁNIEL őt a török rabságból kiszabadította, reá hagyta összes javait. Dániel fivére volt Miklós nádornak, aki sógorával, NYÁRY MIKLÓSSAL 1628-ban kötött csereszerződés alapján szintén igényt tartott Pápára, Gesztesre, Devecserre stb., mint egykori enyingi Török-birtokra.