Bél Mátyás: Veszprém megye leírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. (Veszprém, 1989)
Harmadik alfejezet: Az alsó járásról - Első szakasz: E járás várairól
//. Palota régi vára A régi Palota fekvése Középső helyet foglal el az ugyanilyen nevű mezővárosban, mely a Bakonyi erdő tövének lejtőin és domborulatain terül el. Eredetét Újlaki Miklóstól^ a mezőváros földesurától vette, aki először gyönyörködtetésre szolgáló magánlakot építtetett ott; azután fia, Lőrinc, atyja halála után a villát várrá alakíttatta át, négyszög formájú szép palotát képezett, csodálatos boltozatokkal és mennyezetekkel díszítve. Innét kapta a mezőváros is nevét. Azután Móré László birtokolta, gonosz ember, amint a történetíró mondja: aki hozzászokván, hogy rablásból éljen, Székesfehérvár, Veszprém és más helyek körüf 0 ^ szerteszét súlyos rablásokat és egyéb latorságokat követett el. Erre János vajda Laski Jeromost bízta meg megfékezésével, aki körülfogta a várat. Amikor Móré látta, hogy akkora gonddal készülő ostrom kezdődik, hogy a várat aknákkal ássák alá, s attól félt, hogy az rövidesen levegőbe röpül, megállapodott az őrséggel, hogy ő közben segítség szerzésére kimegy a várból, fiát és lányát zálogul visszahagyva, de hamarosan ismét vissza fog térni. Azután titokban lebocsátkozva a várból, előbb a szomszédos Bakonyi erdőkbe, majd a Rákóczi várba menekült. De nem volt még messze, miközben menekült a várból, már hallhatta az aknák robbanását a várban s ennek Laski által történő elfoglalását. Bár a várat bevették és feldúlták, a gonosz atyának fia s leánya életének megkegyelmeztek, de fogolyként Budára vitték őket, s ott kellett örök rabságban végezni életüket. Azután a várat János király Podmaniczki Rafael és János testvéreknek adta ajándékul, akik, amint később kiderült, éppoly kevéssé riadtak vissza attól, hogy rablásból éljenek, akár Móré. Sorsa 1566-ban mások után Thuri György lett a palotai vár kapitánya. Ö derekasan védte a várat a budai Arszlán pasával szemben, aki először dél, majd kelet felől ágyúkkal annyira lőtte, hogy kis híján elfoglalta. De aztán fölöslegesen megijedt a szekerek sokaságától, melyeket Eck Salm győri parancsnok a Bakonyi erdőkbe, építőanyag hozatalára küldött, s miután a látottakat Luphti is megerősítette, akit a pasa kikémlelés céljából előre küldött, annyira megrémült, hogy csendben feloldva az ostromzárat, minden jeladás és rend nélkül visszatért Székesfehérvárra. (c) Ám Sinán megint ostrom alá vette azt 1553U) Újlaki [Miklós] és Lőrinczépítkezéséről lásd ISTVÁNFFI: Kölni kiadás, 27. könyv, 395. levél. (b) ISTVÁNFFI: XXII. könyv, 125. levél, az 1533. évhez. (c) ISTVÁNFFI: 22. könyv, 303. levél.
