Bél Mátyás: Veszprém megye leírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. (Veszprém, 1989)

ÁLTALÁNOS RÉSZ: ELSŐ, TERMÉSZETRAJZI FEJEZET

VIL § A határa mindenfelé eléggé megöntözött: folyói Alig van valahol ennél gazdagabb forrásokkal és egészségesebb vizekkel megöntözött vidék. Ezek közül sok olyan természetű, hogy télen langyos, nyáron csaknem fagyos. A legnevezetesebb az, amelyet Tapolczának neveznek. Tapolcza. Tapolcza egy bővizű pataknak a forrása, amely nem ugyan nagyságáról, hanem neve és természete miatt nevezetes. Neve ugyanis a szlávoknál meleg vizet jelent. Azonban csak télen meleg, nyáron hideg. Minél inkább gyarapszik a fagy ereje és éget a nap heve, a forrás is annál nagyobb és hatásosabb módon változtatja melegét és hidegét. így sohasem fagy be és sohasem szünetelnek a malmok. Ez ezeknek a fő és legnagyobb dicsőségük. Mert valahányszor a szárazság miatt másutt abbamarad működésük, itt szüntelenül forog kerekük, s a vidék teljes szükségletét fedezik. Pápa fölött szinte egy kő mellett ered, abban a faluban melyet ezért Tapolcza Főnek neveztek el. Ahogyan a lejtősen fekvő falu nyugat felé legjobban mélyed, mintegy másik domb emelkedik, melyet kettéhasadt szikla és sűrű gödrök tesznek egyenetlenné. Ez alatt folyik ki a forrás és mintegy egymással vetélkedő több érre oszolva buzog elő. Ahol ezek összefutnak, tó keletkezik, mely szép medret foglal el, s oly tiszta és átlátszó, mint az üveg, úgyhogy meg lehet számlálni benne a beledobott pénzeket, s a sok csillogó kövihalat, amilyeneknél nagyobbat sehol nem találni. Innét a víz nem a hely lejtőssége miatt, hanem saját bősége és súlya következtében mederbe terelődik. Ekkor a forrás már gazdag, bővizű folyó, amely az útjában talált malmokat rögtön hajtani tudja, sorban az egymás után nagy számban következőket; átfolyik rajtuk és oly erősen sürgeti azokat, hogy — ámbár a sík földön sok partoldal nem segíti - amerre továbbhalad, mégis igen gyorsan forgatja kereküket. Azon a szakaszon míg Pápáig jutottunk körülbelül húsz malmot láttunk. Megfigyeltük, hogy itt is, ott is töltésekkel halastófélékbe terelik a kövihalak kedvéért. Miután az első forrásból előtört, röviden lefolyva áztatja a nyugat és észak között elterülő síkságot, melyet egykor — most pusztán heverő — kúriák és falvak népesítettek be. Ugyanazon égtáj felől, amint Pápához közelít, elhalad a mezőváros kivált szálfáktól zöldellő, szép szőlőhegye mellett. A partokat ott is sok fa, sűrű füzes övezi; őket a tisztavizű folyócska, mintegy mélyre merítve, zöld kép formájában tükrözi vissza. De miután Pápát elérte, ismét egy teknőszerű síkságba folyik bele szétömlő és igen szélesen szétáradó vizével, másik új, de az előbbieknél sokkal terjedelmesebb tavat alkot, amely — mivel erős töltéssel van elzárva — nagy tömegű vizet tart vissza, melyben csukák és pontyok